Mi ez már megint? Erre kell haza jöjjek? Tényleg erre? John jóképű és jóhumorú, ámde annál rejtélyesebb ismerőse a szívemből szólt januárban. Simeone és változó összetételű, viszont lényegében konstans tahóságú csűrhéje jelenleg mérföldekkel veri a szimpátiaskálám negatív végén a Pedróval és Cesckel hígított Chelseat, a jól igyekvő, de fociban kevéssé mérvadó Espanyolt, valamint a Mourinho távozása óta fénysebességgel felfelé törő Real Madridot is. Mindegy, Simeone kitöltötte a Cruyff-féle négy évét, szóval idén széthullanak - és ezt tekinthetik fenyegetésnek.
Barcelona - Valencia 2-0 (1-0)
A hétközi nagy diadal látványosan sokat vett ki a csapatból, és mindezt sikerült egy kicsit elhibázott taktikával megspékelni. Ennek eredménye egy küzdelmes első félidő lett, de szerencsére Szent Péter a pénteki buli után kicsit eltévedt, és tévedésből a mi kapunkat vette pártfogásba. A második játékrészre a taktikai korrekció, illetve a "hozzánk fáradó" Valencia miatt végül sikerült kézbe venni a mérkőzés irányítását, és ha nem is tükörsimán, de legalábbis fájdalommentesen lefuttatni az órát. Ilyen is van. Mindenesetre ez egy nagyon fontos lépés volt a bajnoki cím felé vezető rögös úton. Nem ömlengek, mindenki tudja, sok van még hátra nagyon, de annyit hadd jegyezzek meg: félelmem alaptalannak tűnik, a csapat jól reagált, én meg színes tintákkal álmodom újra.
A kérdés kibontva, hogy a 30 percnyi Harry Potter és a Félvér Hercegből, illetve a 60 percnyi The Walking Deadből összejön-e egy Pillangóhatás?
Kicsit megültünk a tojásokon, az az igazság - ízlés szerint mindenki a sajátjain, esetleg másén (vagy hát a legjobb forgatókönyv, ha hagytuk, hogy üljenek a tojásainkon). A húsvéti nyúl is szokás szerint elkésett, most (este nyóc) értem haza a locsolkodás utolsó szakaszából - valljuk meg, már az is szép teljesítmény, hogy saccperkábé tudok egyenesen gépelni, úgyhogy néhány pálinka tormaszagú bölcsességen kívül sok jót ne várjatok.
Powered by 