Valljuk be őszintén, ismerve az ellenfelet és az utóbbi évek eredményeit, a mérkőzés előtt bőven kiegyeztünk volna ezzel az egygólos győzelemmel. Meccs után sem érezzük ezt másként. Hajtás után pontozunk, és megpróbálunk belemászni Lucho fejébe:
Ne szépítsük, Lahoz felvállalta, hogy a negyedik percben eldönti a meccset. Nem kötelező persze kikapni az előállt körülmények között a Camp Nouban, de mindenki tudta, hogy ha bemegy a tizi, akkor ennek itt vége - és bement. Nem mondom, hogy a bíró rossz döntést hozott, de az biztos, fordított helyzetben nagyon anyáznék - akárhányszor nézem, Suárez azért használta a kezét az előzéshez (persze a védő mancsa is kinn volt). Ilyenformán a mérkőzés nehezen értékelhető, talán annyit jegyeznék még meg, hogy szerintem a kupapárharcot is számunkra pozitívan befolyásolta a találkozó, mert egy mentálisan és fizikálisan nehéz 90 perc volt ez a Bilbaónak. Hajtás után egyéni értékelők.
Pusztába kiáltott segélykiáltásom nyitott fülekre talált - öröm és bódottá'. Hálás feladat a blogos karriert egy 0-0-ás meccs értékelőjével kezdeni, pláne ha az ellenfél az Espanyol... Ez jutott szvob.-nak osztályrészül, hajtás után át is adom a szót neki, remélhetőleg "diz iz dö bigining of bjútiful frendsip".
Érthetetlen. Teljesen érthetetlen. Egy totálisan kézben tartott mérkőzés volt. A csapat pontosan tudta mire számíthat. Még mi is tudtuk mire számíthatunk. Hetven percig a kezünkben volt a három pont. Okosan. Laza tempóval. Aztán elutaztunk Japánba, ami azért gáz, mert a meccsből még hátra volt egy bő negyed óra.
Amikor Ra-ra-rafa Benítezt kinevezték a Real élére nyáron, és betették neki ezt a 2009-ben készült videót azzal a felkiáltással, hogy valami ilyesmit szeretnének majd látni, akkor ott félreértették egymást, azt hiszem. Baromira félreértették egymást.
Powered by 