Kelta vigalom
2015.09.25. 00:00 - vigvik
A nyári pihenő, szabadságolások és egyéb, jobbára a hőségre kent munkakerülések után a legtöbb helyen szeptemberben pörög fel igazán újra az élet, az egyszeri jómunkásember meg azonnal kezdi érezni, hogy mennyire nagyon várja a karácsonyt. Szóval szerda este 9 tájékán már értelemszerűen mindenki kellőképpen pilledt, s kellemes éberkómában szemléli a csúcsfocit, a válogatott szünet borzasztó élményei mintegy ellensúlyozásaként. Apróbb probléma, hogy most a játékosok egy része is a fáradt nézők apátiájával felvértezve lépett pályára, inkább csak nézelődni ment ki , így nem nagyon maradt, aki a szórakoztatásról gondoskodjon - még a stúdióból is elzavarták a kedden parádés teljesítményt nyújtó szakértőduót.
Őszintén szólva, jobban féltettem a csapatot ettől a meccstől, mint Taki bácsi a piros ladáját a részeg turistáktól, ugyanis a Malaga volt tavaly az egyetlen csapat, amelynek még csak gólt sem tudtunk lőni. Tovább fokozta a félelmeimet, hogy a támadójátékunk még kissé rozsdás, Javi Gracia pedig tökéletesen tisztában van vele, hogyan és milyen taktikával kell pályára küldenie csapatát, hogy az újra keserű emlékekkel ajándékozzon meg minket.
A kupa-bukta után egy eltiltásoktól és sérülésektől megtépázott csapattal kellett Luis Enriquének valami újat mutatnia abban a San Mamésban, ahol a piedesztálra emelt Valverde fix taktikával és éles stoplikkal várta rövid időn belül immáron harmadik légyottra Iniestáékat. Bár a két csapat gondoskodott róla, hogy a mérkőzés ne úgy kerüljön a históriás könyvekbe, mint a La Liga első fordulóinak egyik legjobb mérkőzése, emlékezetes pillanatok azért hála istennek így is akadtak a kilencven perc alatt. Értékelünk.
FC Barcelona - Real Sociedad 2-0 (0-0)
Nyilvánvaló, hogy sosem fogják egy lapon emlegetni a klub történetének legfontosabb ollózásával, de hát nem sokszor adatik meg mostanában, hogy megdícsérjük Pedrot, és erős a gyanúm, hogy az utolsó alkalom volt ez. Szóval kicsit úgy jártam, mint john legutóbb Xavival, így kihasználtam a lehetőséget. Utólag visszanézve kicsit túlparáztuk ezt a meccset, tartottunk tőle, hogy amit Moyes adott, azt vissza is veszi. Pedig gyakorlatilag nem forgott veszélyben sem a kapunk, sem a három pont sorsa. A tompaság érezhető volt a Barcán, de hogy ebből mennyi volt a tényleges fizikai fáradtság, és mennyi a spórolás, azt nem tudjuk megmondani. Az viszont biztos, hogy amikor láttuk, a meccs eleji sebesség nem elég, tudtunk egy kicsit pörgetni a játékon, a helyzetek pedig előbb-utóbb góllá váltak. A megnyugtató második gól után tűnt úgy, hogy teljesen szétcsúszunk fejben, senkinek nem volt kedve a maradék néhány perchez. Az összképet nézve azért rendben voltunk, a Sociedad pihent volt, mindenféle nyomás nélkül játszhatott, mégsem sikerült belerondítani a szombatunkba. Sőt, mivel a Valencia elhozott egy pontot a Bernabueból, így négy pont előnnyel várjuk az utolsó két fordulót, tehát elég hazai pályán megverni a kiesés elől menekülő Deport az aranyért.
Barcelona - Valencia 2-0 (1-0)
A hétközi nagy diadal látványosan sokat vett ki a csapatból, és mindezt sikerült egy kicsit elhibázott taktikával megspékelni. Ennek eredménye egy küzdelmes első félidő lett, de szerencsére Szent Péter a pénteki buli után kicsit eltévedt, és tévedésből a mi kapunkat vette pártfogásba. A második játékrészre a taktikai korrekció, illetve a "hozzánk fáradó" Valencia miatt végül sikerült kézbe venni a mérkőzés irányítását, és ha nem is tükörsimán, de legalábbis fájdalommentesen lefuttatni az órát. Ilyen is van. Mindenesetre ez egy nagyon fontos lépés volt a bajnoki cím felé vezető rögös úton. Nem ömlengek, mindenki tudja, sok van még hátra nagyon, de annyit hadd jegyezzek meg: félelmem alaptalannak tűnik, a csapat jól reagált, én meg színes tintákkal álmodom újra.
A kérdés kibontva, hogy a 30 percnyi Harry Potter és a Félvér Hercegből, illetve a 60 percnyi The Walking Deadből összejön-e egy Pillangóhatás?
Kicsit megültünk a tojásokon, az az igazság - ízlés szerint mindenki a sajátjain, esetleg másén (vagy hát a legjobb forgatókönyv, ha hagytuk, hogy üljenek a tojásainkon). A húsvéti nyúl is szokás szerint elkésett, most (este nyóc) értem haza a locsolkodás utolsó szakaszából - valljuk meg, már az is szép teljesítmény, hogy saccperkábé tudok egyenesen gépelni, úgyhogy néhány pálinka tormaszagú bölcsességen kívül sok jót ne várjatok.
Powered by 