totelcamp

Juventus - Barcelona 1-3

A BL-döntős tapasztalataimra hagyatkozva - bevallom férfiasan - rettenetesen tartottam ettől a mérkőzéstől. Nagyjából érezhető volt azért a Barca-táborban egyfajta - az egészségesnél talán kicsit fejlettebb - optimizmus, amiből rám lényegében semmi nem ragadt át. Meg is mondom az okot, amit röviden így lehet összefoglalni: olasz ellenfél. Óhatatlanul felderengett '94 keserű emléke, de az eredménytől eltekintve is fel voltam készülve egy szinte nézhetetlen mérkőzésre, ahol sikerül a futballt egy komplex szerencsejátékká degradálni. Ebből az egész félelmemből semmi nem valósult meg szerencsére, és ezért örökké hálás leszek a Juventusnak. De azért a mieinknek persze még jobban!

Alapjában véve a Barca meccsei taktikailag meglehetősen unalmasak és egyhangúak az utóbbi időben. A váratlant szinte mindig az egyének szintjén vittük bele a játékunkba, az ellenfeleknek pedig kevésszer volt jobb ötletük, mint a védekezést így-úgy megszervezni, és  a Dani Alvés mögé belövöldözött labdákból induló kontrákban bízni. (Ez alól tavasszal talán csak a Bayern jelentett igazán markáns kivételt.) A Juventus azonban, számomra abszolút váratlanul, több helyen is megkavarta a sorokat. Az egész taktikai kép alapja a kétcsatáros játékuk volt. Előzetes arra számítottam, hogy ha nem is az első perctől, de Tevez szorongatni fogja erősen Busquets tökeit. 2011-ben Rooney ezt elmulasztotta megtenni, és sokan azt a mérkőzés egyik kulcs párharcának tartották utólag.

Valójában a Juventus is többé-kevésbé békén hagyta Busquetset, és akárhogy nézzük, ez egy bölcs gondolat volt részükről. Egyrészről a Guardiola-féle Busquets-Xavi-Iniesta-Messi(-Alvés) centrális labdajáratás helyett a Barcelona egy ideje már jellemzően a vonalak mellé viszi a kis játékokat (Alba-Iniesta-Neymar ill. Alvés-Rakitic-Messi), és Busquets "csupán" a kapocs a két oldal között, ritkán kezdeményez direktben akciót.

A leggyakoribb passzkapcsolatok, bal oldalt a Barca. (Forrás: nso.hu)

Ezen kívül a legritkább esetben szoktunk két kimondott csatár ellen játszani, ez már önmagában okozhatott némi zavart. Illetve Busquets őrzője ugyan nyilván zavaró tényező a labdajáratásban, de a helyezkedésének egyúttal megvan számunkra az az előnye, hogy Busi mindig pontosan tisztában van vele, hogy a mögötte lévő területen a két középső bekk 2 vs. 1, vagyis tökéletes biztonságban védekezhet. Azzal viszont, hogy Morata és Tevez is többnyire mögötte volt, Busquets keze valamelyest kötve volt, hiszen a kettő a kettő elleni szituáció felvállalása már túlzott rizikó lett volna, különösen ha figyelembe vesszük Morata és Tevez gyorsaságát. Erre a folyamatra nagyban ráerősített a korai gól, hiszen így a Juventus értelemszerűen kénytelen volt valami kockázatot vállalni, ellenben a Barcelona érthetően nem feltétlenül rohant fejetlenül.

A Juventus sok tekintetben kimaxolta a lehetőségeit, hiszen az utolsó pillanatig szorossá tette az összecsapást, sőt bizonyos időszakokban kifejezetten dominálni tudott, pedig azért nem véletlen voltak olyanok az oddsok a meccs előtt, amilyenek. Vicces ezt leírni, de határozottan az volt az érzésem, hogy az okozta a vesztüket, hogy nem voltak elég olaszok: az első gólnál szinte érthetetlen méretű lyukat hagytak a védelem közepén, a második előtt pedig Bonucci elfelejtette időben leteríteni Messit. De ami talán a legfontosabb, hogy a középpályán a három húzóemberükből kettő nem olasz, Vidal és Pogba hiába bitang jó játékos, nem szorult beléjük annyi ravaszság, hogy az egyenlítés után megfontoltan folytassák a mérkőzést, helyette nekirontottak a Barcának, és beleszaladtak a késbe - még ha nüanszokon múlott is az egész.

Ők biztos jobban értették, mi történik

Apropó nüanszok. Ismét felmerült a bíró szerepe az utólagos értékelések zömében. Én öt vitatott esetet tartok említésre méltónak: Pogba két esése, illetve Vidal lapjai, Lichtsteiner kezezése és Neymar gólja. A bíró minden alkalommal úgy döntött, nem vállalja fel a markáns beavatkozást. Ez egy elég rossz hozzáállás szerintem, de összességében végülis nem gondolom, hogy most nagyon rosszul sült el, pláne, hogy két esetben (Pogba első takarásánál és Lichtsteiner kezezésénél) vitán felül jó döntés született. A maradék háromnál pedig megítélésem szerint nem volt egyértelmű a helyzet, így akár bölcsnek is nevezhető a spori, hogy inkább a háttérben maradt.

Hogy magunkról is szót ejtsek: habár túlzás lenne azt állítani, hogy az új emberek nyerték meg nekünk a BL-t, de elég ránézni a gólszerzők névsorára, hogy belássuk, mennyire fontos volt a keret masszív felfrissítése. Ezen kívül Lucho neve is feltétlen említendő - mit említendő, aranyba foglalandó! Talán annyit mondanék most csupán róla, hogy érzésem szerint remekül alkalmazta a kevesebb néha több elvet. Amíg Pep azzal vitte a csapatot a csúcsra, hogy az élére állt, és minden tekintetben központi, abszolút irányító figura akart lenni, addig Luis Enrique inkább csak hagyta, hogy a jó dolgok megtörténjenek, nem akarta feltétlen az utolsó csavarig kontrollálni a gépezetet.

Aztán már többször leírtam, és ezen a mérkőzésen igazából csak mérsékelten domborodott ki, de ez a támadóhármas elképesztő. A tizenhárom BL meccsünkön lőttek 27 gólt (Suárez ugye háromról még el is volt tiltva), ez brutális, kettő fölötti átlag. Az egyenes kieséses szakaszban rajtuk kívül csak Rakitic volt eredményes - igaz ő rögtön két igen fontos góllal is beszállt. (Funfact egyébként, hogy az egyeneses kieséses szakaszban Neymar 7, Suárez 5, Messi pedig "csupán" 2 dugót számol.) Nagyon nehéz az ellenfeleknek ezzel mit kezdeniük, tényleg kicsit olyan, mintha minden meccset 2-0-ról kezdenénk.

A másik oldalról közelítve a dolgokat: ízlelgessük, tíz év alatt négy Bajnokok Ligáját nyertünk. Segítek, az nagyon sok. Kell soroljam a metszetet? Betűrendben: Iniesta, Messi és Xavi. Szóval új arcok ide, Tridente oda, ez a három ember - vagy hát ki tudja már mi a státuszuk - egyet jelent az új évezred Barcelonájával (nem elfelejtve Puyolt és Valdést természetesen), és ezzel együtt a sikerrel.

El kell ismernem, az érzelmek kinyilvánításában gyatra flótás vagyok. Úgyhogy legyen elég most ennyi dicsérő szó, aki még nem tette meg, az cifrázhatja nyugodtan a kommentekben tovább.

Egyéni értékelő -  Bendak&vigvik koprodukció

ter Stegen

Bendak: Még emlékszem mennyire aggódtunk Valdes távozása után, vajon az új szerzemények miatt mennyire kell megreformálnunk a hátsó, passzolgatós játékunkat. Semennyire. Sőt. A 23 éves árja kötélidegekkel teszi-veszi a labdát az ötös vonalán. Mondjuk amikor "Köpkésen" hátbabokszolta a lasztival Javiert, kicsit felment a vérnyomásom, de a közeli képnél olyan nyugalom látszott az arcán, mint amikor ránéztünk a Juve cserepadjára. A bekapott gólnál nem tudom, hogy fogni akarta-e a lövést, vagy csak simán rossz helyre ütötte ki, de ilyen nüánszokra a jövőben jobb lesz odafigyelni. Sok-sok évre megoldhatja a kapuskérdést Katalóniában. (7)

vigvik: Akárhonnan nézzük, tapasztalat szempontjából brutálisan kilógott lefele a csapatból, ez kapusként szerintem különösen súlyos hátrány. Én felfedezni véltem ennek a hatását a játékán, bár lábbal lenyűgözően magabiztosan tette a dolgát, de a hosszú labdái rendre pontatlanok voltak, és a beíveléseknél sokszor csak totyorgott, holott pont ezek magabiztos levadászása miatt dicsértük agyon a szezon folyamán (Bravóval egyetemben). A gólról nem tehetett, Tevez lövése nagyon közelről jött, bravúr volt, hogy arra még egyáltalán leért. (7)

Alvés

Bendak: Igaz, az ő eladott labdája után kaptuk a gólt, de egyszerűen nem tudok rá haragudni. A Neymarnak címzett passza szerencsétlenül alakult, de (szerintem) ez is azt mutatja, hogy nem elrúgni akarta a repcésbe, hanem megjátszani az egyik csapattársát. Nem tudom, hogy ez volt-e Alves utolsó mérkőzése Barca-mezben, de az fix, hogy minden idők egyik legjobb jobb bekkjét láthattuk újra ebben a szezonban. Ha Buffon nem véd ilyen fantasztikusan, Suarez visszapassza után még góllal is búcsúzhatott volna Spanyolországtól. Meggyőződésem, hogy az a bizonyos Pogba-eset a tizenhatosunkban büntetővel ért volna véget, ha nem egy ilyen rafkós, rutinos, minden hájjal megkent fickó tapad a francia sérójába. Abban a szent pillanatban a bíróval együtt elhittem neki, hogy Pogba rájátszott. Talán nagyobb a szerepe a győzelmünkben, mint hisszük. (8)

vigvik: Többnyire Pogbával került szembe, ami azért nem egy leányálom, de jól megoldotta a feladatát egy-két törvényszerű hibát leszámítva - a meccs legvitatottabb jelenete is kettejük nevéhez fűződik. A támadások végső fázisába talán kicsit ritkábban csatlakozott be, de csak Buffon klasszisa miatt nem ment mennybe. A Juve centrált felállása okán rengeteg labdakihozatalnál révészkedett, s összességében hatalmas munkát tolt a közösbe. (8)

Piqué

Bendak: Lám, Puyol szellemiségéből, hozzáállásából valami csak-csak átragadt a bolond Gerardra. Év elején a sajtó már el is adta, amire ő kemény munkával válaszolt, és lassacskán a csapat vezérévé vált. Ha kicsit talán hidegvérűbb a gólhelyzeténél, mint anno a Real ellen, hamarabb is lezárhattuk volna a meccset. A gól miatt nem tudom elővenni, mert Tévezt lekövetni nem egy laza meló, és ezen felül remekül irányította a védelmet. Ney góljánál Ő harcolta ki a labdát, majd vágtázott előre a támadókkal. Érdemes megnézni, ahogyan zavarodottan totyorog a két támadó mellett a gól előtti pillanatokban. Priceless! Négyszeres BL győztes, EB győztes, VB győztes, ... és persze szúrja Shakirát. Neki is csak egyre szarabb... (8,5)

vigvik: Az idényben mutatott parádés teljesítményére tette fel a koronát, fizikumát remekül kamatoztatta a párharcokban, és végig higgadtan, koncentráltan ügyködött. Nagyon fontos volt, hogy a letámadásba nem bakizott bele, és így a labdakihozatalaink többnyire sikeresek voltak.  Kiemelném azt a jelenetet, amikor - épp közvetlen a kapott gól előtt - a jobb oldalon kicsit többet várt a kelleténél, és az indításába beleléptek: visszakérte még a bedobás előtt a labdát kicsit dajkálgatni, és látszott rajta, hogy nem elégedett a megoldásával, igyekszik visszanyerni a teljes összpontosítást. Ilyet a bohókás Piquétől soha nem láttunk. A gólnál azért ő sem volt a helyzet magaslatán. (8)

Mascherano

Bendak: Az elején a frászt hozta ránk, de a cipőcsere után tette a dolgát, mint Megvagy hadnagy, az egykerekű rendőr, akinek a gumibotja a kedvenc étele. A mentése Pogba keresztpasszánál nem csak a csapatot mentette meg, de kismillió Barca-drukkert is egy mini szívinfarktustól. (7)

vigvik: Szokatlanul idegesen kezdte a mérkőzést, eladott labdával, helyezkedési hibákkal borzolta az idegeinket, és Morata végig okozott neki kellemetlen pillanatokat. A Juvéval együtt ő is összekapta azért magát, több kiváló megelőző szerelést is bemutatott, de mégse éreztem igazán magabiztosnak, a földön többször megverték. Ettől függetlenül most is fontos szerepe volt, ahogy Piqué írta: ő a csapat lelke. (7)

Jordi Alba

Bendak: Számomra érthetetlen, hogy a herébe nem lehet elismerni a képességeit. A tökéletes közlegény, aki bármit bevállal a csapatért - s közben annyit fut, amitől ladlaccal együtt vérátömlesztésért könyörögnénk. Morata azért neki is okozott némi fejfájást, s az egyik ilyen esetlenkedés után majdnem ráfizettünk, de összességében jó meccset tudhat maga mögött. A Marchisio-féle sarkazás az egyenlítő gól előtt pedig igazi csemege volt, azt talán mindenki benyelte volna. (7)

vigvik: A védelem bal oldala végig puhább volt a kelleténél, a legtöbb veszélyes Juve-akció, beadás innen jött, s a gólt megelőzően is itt volt zavar - igaz Marchisio sarkazása valószínűleg levédekezhetetlen megoldás. A támadásban és az építkezésben persze jól teljesített Alba, de én picit többet vártam tőle - mondjuk bevághatta volna a nagy helyzetét. (7)

Busquets

Bendak: Az ember, aki megváltoztatta a védekező középpályásokról kialakított képet. Érdekes volt látni Vidalt a másik oldalon kb. ugyanebben a szerepkörben, ahogyan rohangált fel-alá, ütközött, szabálytalankodott, vitatkozott... micsoda kontraszt. Mintha a Muhammad Ali vs. George Foreman meccset néztük volna. Elegancia vs. arrogancia. Ész vs. fizikum. Huszonhat évesen akkora tanár a posztján, amilyet talán még nem látott a világ. (8)

vigvik: Sokszor hallhatjuk, hogy a Barca szervezőjének kikapcsolása mennyire fontos feladat - és ez az ember Xavi háttérbe szorulásával egyre inkább Busquets lett. A Juve ehhez képest igazából hagyta játszani, elvileg Vidallal kellett volna találkoznia, de a chilei sokkal nagyobb területet futott be, mintsem állandóan Busi mellett strázsáljon, a két csatár pedig kissé meglepő módon, de ritkán lépett rá vissza. Utóbbi miatt egyébként fokozottan kellett figyelnie a helyezkedésére, mivel sokszor maradtak mögötte kettő a kettő ellen Piquéék. (7,5)

Rakitic

Bendak: A szerény hős, a csendes őrangyal, a sötét lovag. Szerintem Ő maga sem fogta fel, hogy a 4. percben betalált a BL döntőben. Úgy szaladt ünnepelni a csapattársakkal, mintha az Almeriának köszönt volna be szombat délután négykor. A megtestesült box-to-box középpályás, az elmúlt néhány év egyik legjobb igazolása. Az egész szezonban fedezi Alvest és Messit is, elévülhetetlen szerepe van a csapat egyensúlyának megtartásában. A gólja megintcsak a "jól bevált" helycserés támadásnak köszönhető, amikor Leo visszalép irányítónak, a horvát pedig felmegy jobb oldali támadónak. Mivel az argentin a gól előtt a baloldalra helyezte át a hangsúlyt, volt ideje szépen lassan odasompolyogni a középcsatár pozíciójába, ahol Suival helyet cserélve nem volt más dolga, mint a darabokra hulló olasz védelem közepén ballal bepörgetni a susogósba a lasztit. A szögletkombinációja Albával, és a löbbölése Piquének pedig még úgy is élményszámba ment, hogy végül nem lett belőle gól. A távoli löketeit azért hiányolom kissé. (8)

vigvik: Mindig rettentő fegyelmezett, taktikailag perfekt játékot mutat, amivel megágyaz a Messi-Alvés duó szabadabb játékának. Ezúttal viszont ezt megfejelte a góllal és négy kulcspasszal, amik közül a laposan begurított szöglet Albának, és a Piquének azonnal visszapottyantott labda egészen parádés volt. Védekező munkája is elsőrangú volt, nagyon komplett, kiváló teljesítményt nyújtott, nálam ő lett a döntő MVP-je. (9)

Iniesta

Bendak: A mérkőzés előtt elnézve a Juve felállását és védekezését úgy éreztem, ma tőle kell az extra, hogy meg tudjuk lepni a Juventust. Andrés olyan, mint a szuperhősök. A legnehezebb pillanatokban is számíthatsz rá. Ott terem a semmiből és kiránt a szarból. Érdemes visszanézni a vezető gólunk előtt, milyen finom testcsellel rázta le magáról a "GTA fejű" Vidalt, majd egy lágy pöccintés Ivánnak... Legenda. (8,5)

vigvik: Az egész szezonja arról szólt, hogy építgette az önbizalmát, amit valami számomra érthetetlen, rejtélyes okból vesztett el. Mostanra eljutott odáig, hogy meri testtel fedezni a labdát, vállal beindulásokat, cselsorozatokat. Az első gól javarészt az ő érdeme, bár csendben megjegyzem, számomra érthetetlen, a szuperszervezett védekezésükről híres olaszok miként követhettek el ilyen elemi tolódási hibát, hogy a szélre kisegítő Barzagli helyére senki nem váltott be. A bal oldali védekezés puhaságáért azért őt is dorgálásban részesítem. (8)

Messi

Bendak: Óriásit nőtt a szememben. Tudtuk, hogy kiemelt figyelmet fog kapni a Juve védőitől (értsd: Mortal Kombat-mode), de bevállalta a csali szerepét. Minden egyes lépését, labdaérintését ketten-hárman figyelték, s ha sikerült átvennie a labdát, máris jött a bokakocogtatás, mezrángatás, vagy ha úgy sem ment, a "baba vagy labda" elvet követték a taljánok. Csak az első félidőben annyit kapott Pogbától és Vidaltól, amitől talán még Vágási Feri is cserét kért volna. A meccs alatt néhányszor úgy éreztem, nincs akkora hatással a mérkőzésre, amennyire azt az utóbbi időben megszoktuk, de hát hisszük vagy sem, ő is csak ember.. Az első gólnál mondhatjuk, hogy Ő gyújtotta meg a kanócot, hogy aztán Rocketic (bocsnembírtamki) lába elsüljön. A keresztlabdáinak alapvető szerepe volt az ellenfél szétzilálásában, pl. megintcsak az 1. gól. Gyors oldalváltások, a védelem megbontása középen, 2-3 védő lekötése a támadások során... vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni. Ha ez így marad, kell majd valami új kategória, mert az aranylabdának nevezett bohóckodás értelmét veszti. (9)

vigvik: Az idei Messi leglátványosabb változása az volt, hogy végre újra hajtott, és hajlandó volt labda nélkül is közlekedni-küzdeni a pályán. Az első félidőben most is sokat vállalt, elkérte a labdákat, és vezényelte az akciókat. A második játékrészben azonban szinte egyik percről a másikra leállt, talán a kapott gól fogta őt is meg, talán rúgást kapott, esetleg elfáradt, de a védekező szerepkörét totálisan feladta az utolsó bő fél órára. Ezzel együtt mindhárom találatunkban benne volt, rengeteget jó megindulása volt, és az is nyilvánvaló, hogy az ellenfél kiemelt figyelme ellenére tette mindezt. Sajnálom, hogy a gól nem jött össze neki, meglepően kevésszer keveredett helyzetbe, a legnagyobb lehetősége a vége felé jött, de a döntő pillanatban elbotlott. (8,5)

Suárez

Bendak: Az első gólunk előtt előbb lekötött két védőt, majd két lépést tett jobbra, amivel széthúzta a maradék Juventus védővonalat is. A góljánál érdemes megnézni, ahogyan valósággal rárobbant a kipattanóra. Mire Evra reagálna, már csak a csillogó fogakat látja elsuhanni maga előtt... A támadóink közül ő próbálkozott a legtöbbet kapura lövéssel, és ha az a ravasz lapos lökete nem kívülről nyalja a kapufát, most tőle lenne hangos a sajtó. Eleinte aggódtam, bírja-e majd a nyomást, ami a Barcánál ráhárul, de a csapat szerkezetének hála, valósággal lubickol a középcsatár posztján. Sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a hátán cipelte a Liverpoolt. Óriási volt rajta a nyomás, ahogyan eleinte itt is, de rájött, hogy ha megosztják hárman egymás között, abból mindenki profitál majd... Mondjuk három kupányit. Itt jobb Luisitónak. Itt könnyebb. (8,5)

vigvik: Valamelyest a csapattal ellentétes utat járt be, az elején meglepően statikusan kínlódott Barzagli és Bonucci szorításában, alig-alig jutott el hozzá a labda, és azokkal sem volt igazából képes különösebb veszélyt teremteni. Az első félidő végén azért két nagyon ígéretes lövéssel már jelezte, hogy pályán van, aztán a szünet után teljes sebességre kapcsolt. Igazából csak a precizitás hiányzott a játékából, nem állítanám, hogy kimondott ziccereket rontott, de szerintem az ő klasszisával illett volna már korábban betalálnia, és a tizenhatoson belüli megoldásai sem sültek igazán. Különösen a Neymar labdacsenését követő beadásánál éreztem azt, hogy érthetetlenül elszámította magát, teljesen koordinálatlan mozdulatok után gyakorlatilag fel sem ugrott fejelni. A gólja persze mindent felülírt, és a döntő egyik hőse lett. (8)

Neymar

Bendak: Ahogyan a többiek is, beletolta a maga kis zsenialitását az első gólba. Albával a seggében három védőt is lekötött, majd kivárva Iniestát, olyan helyzetbe hozta egy laza passzal, hogy onnantól a fekete-fehér tábor már csak Mamma miázhatott. A második gólért kár, a meccset lezáró találata pedig jöhetett volna korábban is, de egy megnyert BL döntő után ne legyen telhetetlen az ember fia. Fogalmam sincs, végül mennyibe került, de minden centet megért. (9)

vigvik: Nagyon tepert, talán a legnagyobb akarattal lépett pályára a csapatból, az MSN-ből egyedüliként védekezésben is értékelhetőt nyújtott, de mindezektől függetlenül nem volt igazán jó meccse. Habár Lichtsteinernek az elejétől kezdve szemmel látható problémái voltak vele, mégsem tudott ebből igazi erényt kovácsolni, kevésszer vállalta be a cselt (és csak egyetlen egyszer sikerült), és a döntő pillanatokban rendre nem is ültek a megoldásai. Négy-öt igazán jó momentuma volt - az utolsóval azért csak bezsákolt egy BL gólkirályi címet, s ha ehhez hozzávesszük, hogy a tíz dugójából hetet az utolsó öt meccsen, vagyis az abszolút döntő szakaszban ragasztott, akkor nagyjából lehet róla elképzelésünk, mekkora érdeme van összességében a BL-menetelésben. (7,5)

Xavi

Bendak: Nem lehet ennél szebben búcsúzni. (800)

vigvik: Tökéletes záróakkord. Elképesztő vitrint gyűjtött magának, szerintem a modern érából (értsd BL-korszak) csak Messi és Iniesta készlete közelíti meg az övét; oké, duzzogva Casillasé, meg esetleg Maldinié (bár neki a válogatottal nem volt szerencséje). Minden jót!

Mathieu

Inkább csak jelképes volt a becserélése egész éves munkája elismeréseként. Jó, oké, időhúzó csere volt - de abból a létező legjobb!

Pedro

A támadósorunk brácsása. A sztriptízbárok csaposa. A turistaparadicsomok főpincérje. A mi Pedrónk egész évben, ahogyan most, mindig kapott valami szerepet Luis Enriquétől, ami bár nem kulcsfontosságú, de jóleső érzéssel töltheti el őt is, és minket is. A gólpassz pedig csak amolyan tockos volt vigvik kobakjára az egész évi szívatásért.