totelcamp

Aki a kezdetek kezdete óta velünk van - és szerencsére akad néhány ilyen levakarhatatlan jómadár -, biztosan emlékszik rizla Grindhouse-ára, ami hosszú ideig a beharangozó posztok egyetemes etalonja volt - vagyis talán még mindig az. Sodró lendülete, metaforavilága, és szívünknek kedves tartalma feltette a polcra közvetlenül a Biblia illetve A fajok eredete mellé - mindenkinek ízlése szerint. Igazi kisstílű pöcsség bő négy esztendővel a poszt keletkezése, és másfél évvel Mourinho távozása után reflektálni erre az írásra - szóval most ez következik.

Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a következő néhány hét (BL, kupa, Real) alapjaiban határozza majd meg Luis Enrique és a csapat szezonját, illetve jövőjét is. Nem hálás feladat a világ egyik leggazdagabb és legmotiváltabb klubja ellen kezdeni ezt a hegymenetet, de ha a játékosok tényleg komolyan gondolták a múlt heti interjúlavinát és mindent meg akarunk nyerni, itt a tökéletes alkalom megtenni az első lépést.

A körülmények úgy hozták, hogy mi már december elején elkezdjük a Bajnokok Ligája kieséses szakaszát, sőt, az ellenfél erősségét nézve akár egy negyeddöntőként is tekinthetünk a párharcra. Hazai pályán kell legyőznünk a párizsiakat a csoportelsőséghez, és bár akkor sincs tragédia, ha nem sikerül, mégis csak iszonyat furcsa lenne, a 2006-2007-es szezon óta ugyanis mindig az élen zártuk az őszt. Most azonban egy igazán komoly ellenfelet kaptunk, az utóbbi idők leggyakoribb, 4-1-1-es mérlege csak a második helyhez elég, vagyis tényleg az van, hogy a szokásos őszi BL teljesítményünkre rá kell pakolni egy lapáttal, különben mi is, és a minket kapó csoportelső is húzhatja a száját.

Koránt sem megnyugtató körülmények között, két vereség után látogatunk ahhoz az Ajaxhoz, akik tavaly elég simán győztek ellenünk ebben a leosztásban. A sajtó már így is pánikol, ha ma sem sikerülne nyerni, elég kellemetlen körülményeket teremtene magának Lucho, bár elmondása szerint szép feladat egy ilyet megoldani. Mi azért egyelőre nyugodtan alszunk, szóval az Ajax helyett elsősorban a jelenlegi körülményekre reagálnánk.

Éppen száz nap telt el azóta, hogy július 14-én Luis Enrique nekilátott a munkának a Barcelona edzőjeként, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez idő alatt csalódást semmiképpen sem okozott. A bajnokságot veretlenül vezetjük, és a hétvégi clásicót a négypontos előny birtokában ahhoz képest, hogy ez egy clásico, nyugodtan várhatjuk. A száz nap egyetlen hullámvölgye a legutóbbi párizsi Bajnokok Ligája-mérkőzés volt, ahol összeszedtük első és egyetlen vereségünket, mellesleg az eddigi szezonunk három kapott góljából hármat. És bár mondhatjuk, hogy ennyi botlás belefér, igencsak idegenül hat a nevünk az F-csoport második helyén. Ha a szünetben sikerült kirománoznunk magunkat, most folytatódhat a BL, ma este a szokásos időben az Ajax ellen adott a lehetőség, hogy intézkedjünk a BL-csoportkör idő előtti lerendezésének érdekében.

Tudhattuk, hogy a PSG másik kávéház, emlékezhettünk, mennyire nyílt meccset volt már szerencsénk játszani velük, nem is egyszer. Közhely, de a BL-re nézve újra meg újra igaz: tényleg apróságokon múlik egy-egy meccs, ezen keresztül pedig az egész sorozatbeli szereplés. És nem csak a döntőben/elődöntőben, már előtte is.

Árulkodó volt/lehetett, hogy a PSG Európa jelenlegi élmezőnyéhez tartozik labdabirtoklás tekintetében, ezt az adatot pedig lehet lekicsinylően "Barçamániának" bélyegezni, mégis azt jelenti mindenhol a világon, hogy az adott csapat játékosai technikailag magasan képzettek, értsd: nagyon is van fogalmuk arról, mit kezdjenek a labdával.

Luis Enrique gatyája Xavi holtvágányra tolása miatt már eddig is dagadt, de most aztán premier plánban csodálhattuk meg víziló méretű golyóit. Felpakolni a pályára egy erősen B-be hajló csapatot a legelső BL-meccseden - ciprusi ellenfél ide, kötelező győzelem oda - szerintem masszív hazárdjáték. Azért - közhely alert! - a labda még nekünk is gömbölyű, ha én lettem volna a helyében, egészen biztosan minimalizálni igyekeztem volna a pontvesztés kockázatát egy aktuális gála tizenegy pályára küldésével - persze én csak sima M-es boxereket szoktam venni, és a Barca kispadját is legfeljebb felcsiszolni tudnám (azt is csak szakszerűtlenül). Mindenesetre a patikamérlegen kimért teljesítménnyel behúzott 1-0-ás győzelemért is három pont jár, így Lucho nem hogy jól jött ki a buliból, hanem egyenesen kurva jól, hiszen a szezon végén minden megspórolt mikrojoule energiára szükség lesz, és a fiatalok is kezdik teleplakátolni a La Masía koleszszobáit Luis Enriqués poszterekkel, lelkesen készülve ezzel a csapatnál köztudottan megkövetelt alternatív szexuális kultúrára.

Lévén, hogy szerencsésen túléltük a válogatott szünet miatti megvonási tüneteinket, máris emelt dózisban kapunk Barça meccset, merthogy ma este megkezdjük a "ródtubörlin" ródján tett utazásunkat. Máris jelzem, egyelőre fogalmam nincs, végül meddig is visz minket ez a ród, illetve visszük önmagunkat ezen a ródon.

Abban nincs semmi újdonság, ha/hogy okkal várunk csoportból történő továbbjutást, történhetett bármi az előző szezonban, ezt a lécet nagyon is illik megugranunk. Ugyanakkor érdemes nem befejezett tényként kezelni ezt az elvárást, tekintve, hogy a csoportunkban a PSG nem az ócskább ellenfelek közül való, de akár azt is tekintve, hogy épp a legutóbbi szezonban sikerült vereséget szenvednünk az Ajax-tól.

A BL csoportkör sorsolásáig nekem akad egy szabad negyedórám, így gyorsan dobok is ki valamit, hogy meg lehessen vitatni a csoportokat. Elég erősnek néz ki az idei 32-es mezőny, bár őszintén fogalmam sincs már, milyen volt a tavalyi vagy az azelőtti. Mindenesetre elég valószínű, hogy legalább egy viszonylag izgalmas csoportba kerülünk, ami a tévéközvetítések szempontjából bizony jó. Fogalmam sincs a szavazóboxokat honnan szoktuk előszedni, így ma elmarad, de majd jól bekommentelitek milyen csoport lenne nekünk az ideális. Aztán remélhetőleg az UEFA is úgy hűtötte/melegítette a golyókat.