totelcamp

Ha vigvik írná ezt az értékelő, biztosan találkozhatnátok olyan mondattal benne, mint például "P*na nélkül nem megy a játék a fiúknak", vagy "a f*szomat a P*nába, jól szétrúgott minket", de az írás címe is lehetne akár "P*na-függőség". Viszont én írom, így nem lesz benne.

Ritkán fordul elő egy szurkolóval, hogy győz a csapata 3-1-re, és mégis hiányérzete van (kivéve ha Barca drukker). Ezt bizony tegnap végleg eldönthettük volna, és a visszavágó megmaradt volna amolyan kényelmetlen formalitásnak, ehelyett a lehető legerősebb csapattal kell majd leskodázni a Madrigalba, és átverekedni magunkat a döntőbe. Aggódni azért nem kell, hisz úgy fest Lucho és a stáb jó munkát végzett az elemzéssel, és tudjuk hogyan és mikor lehet bevinni néhány pofont, hogy a végén technikai K.O.-val a mi kezünket emeljék a magasba.

Egy lépés választ el csupán attól, hogy újra kiharcoljuk a döntőbe jutást a Király Kupában. Mivel a legerősebb ellenfélnek számító Atleticót magabiztosan ejtettük ki, sokan már végső győzteskén tekintenek a csapatra. Tény, hogy jó eséllyel kerül ez a serleg a Camp Nou múzeumába, de nagyon keményen meg fogunk izzadni odáig, elég csak végignézni az ellenfeleken. A rossz formában lévő Bilbaoról is frissek az emlékek, az Espanyol meg formától függetlenül rúgdosódik a derbiken. Én vállaltam a hálás feladatot, hogy megpróbáljak a mai összecsapás elé írni valamit, úgyis olyan régen láttuk, mire képes ez a Barca ez ellen a Villarreal ellen.

Athletic Bilbao - FC Barcelona

Bánhatja, aki az előfordulási gyakoriságot figyelembe véve az Afrika-kupa döntőjét választotta tegnap a Barca-meccs helyett, mert bár előbbit persze nem láttam, de enélkül is meg tudom állapítani a tényt, hogy a legutóbbi hét ANK-döntőn összesen nem volt annyi gól, mint a tegnap este Baszkföldön, pláne nem ilyen gólok. Míg Madridban ki vannak akadva, hogy Ronci miért tartott nagyszabású születésnapi bulit pár órával a 4-0-s bukójuk után, addig nálunk a fél lábbal már cselzis Messi karöltve az egész csapattal gondoskodott arról, hogy legyen okunk ünnepelni. Ünneplik is Barcelonában, hogy nincs válság, Lucho a legjobb arc, és megnyerünk idén mindent, de elsőre elégedjünk meg azzal, hogy örömteli egy pontra kerülni attól a Madridtól, akik jönnek még tavasszal a Camp Nouba. És köszönjük meg Moyesnak, hogy jelenleg úgy tűnik, megmenti a szezonunkat, de a régebben kínosan gyenge január-februárunkat mindenképp.

Végre! Egy hét elvonó után, ma este újra olyan remegő kézzel keressük a távirányítót, mint anno Janka néni a laposüveget. Az ember gyorsan hozzá tud szokni ehhez a 2 meccs/hét ritmushoz, pláne ha a csapatnak is jól megy, aztán ha kiesik egy-egy hétközi csörte, igyekszik csillapítani a szomját mindenféle bundással, vagy prömierrel. Ideig-óráig el is vagyunk a szeren, de ezek a kis kupicák nem olthatják az igazi barcalkoholista szomját. Ennek jegyében ma egy kifejezetten tömény baszk oroszlánvérrel kevert bilbaói kerítésszaggatót kapunk az arcunkba függetlenségi fáklyásmenettel, stoplival, fék nélkül, tölcséren át.

"A minimál stílus az egyszerű formák, és a rend alkalmazásával teremt harmóniát"… …"A minimalizmus jegyében alkotók célja, hogy műveik egyszerűek és közérthetőek legyenek mindenki számára"… …"A minimál stílus lényege a bútorok levegős elhelyezése, illetve a tágas, üresen hagyott területek".

Ha nem olvasom vigvik beharangját, őszintén mondom, nem tudtam volna arról, mennyivel esélyesebb volt előzetesen a Madrid nálunk. Arra szokás szerint fel voltam készülve, hogy a meccs esélyei kiegyenlítettek, különösebb elvárásaim se voltak önmagunk felé, tekintve, hogy (át)alakulóban vagyunk, és a szezon első komolyabb erőpróbáját már korábban elbuktuk, a PSG ellen.

Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez a párharc jó ideje apróságokon múlt/múlik/múlhat, mert még akkor is igaz volt ez, amikor érezhetően és jellemzően mi domináltuk azt. Az utóbbi évekből gyakorlatilag az 5-0-t tartom az egyetlen olyan meccsnek, ami minden szempontból egyértelmű volt, még a 2-6-ban is voltak momentumok, amiknek köszönhetően könnyen alakulhattak volna másképp is az események. Nem beszélve a többiről, amik eredményeikben se voltak lehengerlően egyértelműek.

Az ilyen nagy meccsekkel az a "baj", hogy ha igazán komoly beharangot akarunk produkálni, nem árt látni az ellenfelet is legalább egyszer, különben lehetetlen a maga környezetében elhelyezni a várakozásokat és a feltételezéseket. Mivel velem idén még nem fordult elő, hogy Real meccset láttam volna, a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy kölcsönveszem mások gondolatait. Lehetőség szerint olyan valakiét, akinek fogalma is van arról, amit ír.

Az alábbi írás a barcablaugranes.com-on olvasható eredetiben, valamint Rob Brown tollából származik, akit ezennel testületileg máris kedvelünk és elismerünk. Kötelező megjegyzés: a szöveget szokás szerint némileg szabadon kezeltem, azaz itt-ott kihagytam belőle, illetve át is fogalmaztam, ahol annak szükségét éreztem.

Való igaz és persze meaculpa, amiért mostanság csendesebbek vagyunk, de hát az egyéb elfoglaltság és a bla-bla…

Viszont ha már rátaláltam (és érdekesnek is találtam), poszt a clásico előtt, mert érdemes egy ilyen volumenű meccsről bővebben és többet írni. Ha pedig nem megy saját kútfőből, használjuk másokét. Persze menne, csak a kötelező szerénység... ráadásul így kényelmesebb.

Aki kérdez: Luis Mazariegos a barcablaugranes.com-tól, aki válaszol a Dennis J. Seese, a ManagingMadrid.com-tól.