totelcamp

Míg a Getaféra próbálok jelzőket találni, akarva akaratlanul is elkalandozik a figyelmem a saját házunk tájára. A BL-ben minden csodás, a bajnokságban csak rajtunk múlik a dolog, a kupadöntő is itthon lesz, Messi és Xavi rekordokat döntöget, Lucho is megtalálta a tökéletes formulát, Neymar újra csúcsformában, Sui beilleszkedett, Lahoz még mindig egy seggfej, Iniesta pedig felébredt csipkejózsika álmából, és úgy tolja, mint egy újralakkozott politikus a választások előtt. Túl szép, hogy igaz legyen?

A felgyorsult eseményeknek köszönhetően mi, Barca-szurkolók is hajlamosak vagyunk felvenni a csapat által diktált őrületes tempót, s egy gyors hurrá mellett tudomásul venni a történtek alakulását, mintha mindez teljesen természetes lenne. Nem az. Itt az ideje, hogy egy kicsit félreálljunk a dübörgő infosztrádán, és nagyon mélyen meghajoljunk a csapatunk előtt, mert kérem az FC Barcelona tegnap nemcsak, hogy bejutott a Bajnokok Ligájának elődöntőjébe, de olyan sima játékkal tette mindezt Európa egyik legerősebb klubja ellen, hogy az valami mámorító.

Andrés Iniesta az a típusú játékos, akit lehetetlen utálni - kivéve ha az ember holland, vagy Chelsea drukker... vagy holland Chelsea drukker. A néhány éve még az aranylabda legjobb háromba tartozó játékos performansza az utóbbi időben "kissé visszaesett", mi pedig próbáltuk megfejteni mi is lehet ennek a kiváltó oka. Ami egyértelmű, hogy az aranylábú játékmester jóval mélyebbre vontan játszik Lucho kezei alatt, tulajdonképpen abban a pozícióban, amiben még annak idején Frank Rijkaard is szerepeltette. A netet böngészve futottam ebbe a posztba, egy bizonyos Sam Cooper nevű fiatal blogger jóvoltából, amit igyekeztem a lehető legérthetőbb módon lefordítani. Nem tudom, kinek mennyi új információval szolgál majd az írás, s bár szakmailag sem feszeget túlságosan mélyreható gondolatokat, arra mindenképp jó, hogy megértsük Don Andrés csapatban elfoglalt új szerepkörét:

Mielőtt még a válogatott szünet okozta heveny unalommal spékelt kínlódásunk közepette, két kókuszos süti között feltennénk magunknak a végső kérdést, hogy a herébe keveredett össze a tojás, a nyúl, a Jézuska, a csokoládé, meg a kanna víz, próbáljuk meg összeszedni magunkat a kanapéról, és rápörögni az utolsó nagy menetre. A kulcsfontosságú győzelmek után vége a jól megérdemelt szabadságnak, a következő megálló valamikor június elején várható... , Berlinben?

Egy hete ülünk újra a La Liga tetején, s hogy ez így is maradjon a szezon végéig, 11 döntőt kell megvívnunk és megnyernünk. Ha ladlac a Rayót - teljes joggal - a liga legszerethetőbb csapatának nevezte, akkor az Eibart bátran nevezhetjük a primera división legkisebb fiának, aki eljött szerencsétpróbálni az óriások világába.

Ha vigvik írná ezt az értékelő, biztosan találkozhatnátok olyan mondattal benne, mint például "P*na nélkül nem megy a játék a fiúknak", vagy "a f*szomat a P*nába, jól szétrúgott minket", de az írás címe is lehetne akár "P*na-függőség". Viszont én írom, így nem lesz benne.

Lehet, hogy többek szemében nehéznek tűnik értékelőt fabrikálni egy ennyire lapos, nehézkes, vacak Barçáról, pedig valójában nem is az. A meccs annyira a kötelezően és gyorsan felejtendő kategória, hogy nekem is elég egy gyorsan feledhető posztot írni hozzá.

City-verés után megint itt a liga, ahol ez alkalommal nem fogjuk mélyreszántóan elemezgetni az adott ellenfelet, mert ha tényleg akarunk valamit a bajnokságtól, akkor ez a Granada egyszerűen nem okozgat gondot. A csapatnak ki kell mennie a pályára, és laza lendülettel el kell magyaráznia a vendéglátóknak, szépen, érthetően, hogy mi is itt a szituáció... ahogyan például Bunkó is tette a srácoknak.

Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a következő néhány hét (BL, kupa, Real) alapjaiban határozza majd meg Luis Enrique és a csapat szezonját, illetve jövőjét is. Nem hálás feladat a világ egyik leggazdagabb és legmotiváltabb klubja ellen kezdeni ezt a hegymenetet, de ha a játékosok tényleg komolyan gondolták a múlt heti interjúlavinát és mindent meg akarunk nyerni, itt a tökéletes alkalom megtenni az első lépést.

Edzőmeccset, rekorddöntéseket, a szezon góljára pályázó megmozdulást, Atlético leszakadást hozott nekünk a hétvége.