totelcamp

Valencia-Barcelona (0-1)

Persze, hogy nem érdemelt vereséget a Valencia, és mondhatjuk, hogy mi sem érdemeltünk győzelmet. De mégis annyira meghatóan elismerésre méltó a csapatunktól, ahogy a kilencvenszázadik percben az utolsó, reménytelennek tűnő szögletpróbálkozásból bekotortuk a győzelmet érő gólt. Mert mi ilyet nem szoktunk, pláne nem pontrúgásból. És pláne nem az a Busquets, aki ritkán kerül ilyen szituációba, de ha mégis, akkor is elrontja.

Pont úgy nyertük ezt meg, mint amikor az ember pót zh-n épphogy megüti a könyörületességből lejjebb vitt ponthatárt. Hasonlított a tegnapi meccs egy Atletico Madrid elleni rangadónkra és egy olasz bajnokira is, legalábbis mindkettő eszembe jutott meccsnézés közben. Az első félidő után joggal érezhettük azt, hogy a félidőben vetített „a spanyol liga nem könnyű”-típusú Rodrigo-interjúnak igazán nem volt lehetősége a meccs izgalmainak hatását lerombolni, mert nem is volt semmi ilyesmi.

A nyári taktikai okoskodások másról sem szóltak, mint hogy idén játsszunk két védekező középpályással, Luis Enrique pedig most, egy nehéznek ígérkező idegenbeli meccsen végre(?) be is vállalta ezt. És ezzel együtt igazolta azt is, hogy továbbra is csak ködös elképzelései vannak arról, hogy milyen középpályássorral is lenne jó játszanunk. Gyakorlatilag pályára vitte a hamis doble pivotot azzal, hogy bár Masch valóban klasszikus védekező középpályásként kapott szerepet, de Busquetset kitolta jobb szélre, akárcsak Ciprusban. Harmadiknak pedig Xavi került a középpályára, amivel így összességében az eddigi legvédekezőbb középpályánkat láthattuk. Így Messinek kellett volna lennie az összekötő elemnek, amolyan argentin válogatottas stílusban, de ő is túlságosan a jobb szélre került. Ennek eredménye pedig egy küzdős meccs lett, tipikusan az, ami ha annak rendje és módja szerint 0-0-ra végződik, akkor megint edzőcseréért és milliós igazolásokért kiáltunk.

Bravo (9.5) – Van, amikor a clean sheetet rá lehet fogni arra, hogy nem is volt semmi dolga, de ez most éppen olyan meccs volt, ahol közvetlenül mentett nekünk kettő, de inkább három pontot. Mert aligha nyerjük meg a meccset, ha azt nem védi ki. Ha a Barca-szintű kapus minősítést kicsivel Valdés fölé lőttük be, akkor Bravo e felett a szint felett van.

Alves (3) – Számíthatna dicséretnek, hogy az egyetlen emberünk volt a védelemben, aki nem kapott sárgát fél órán belül, de ezzel szemben megint csak fontosabb, hogy komoly riadalmat kelt a Barca-szurkolókban: vajon milyen formában lehet Montoya (és Douglas), ha Alvest indokolt játszatni a kezdőben?

Piqué (7) – Mostanában mióta Shakira terhes minden rendben van vele a pályán, szépen, határozottan és kifogástalanul játszik. Volt egy gyönyörű indítása Neymar felé, és egy roppant fontos szerelése is később. A sárga begyűjtése felelőtlen volt azután, hogy Mathieu már kapott egyet, de az is igaz, hogy (bírózás #1:) a meccs elején a bíró úgy osztogatta a sárgákat, mintha Pokémon-kártyák lennének, minden következetességet nélkülözve.

Mathieu (6.5) – Az nem világos, hogy minek füttyögték őt a Valencia-szurkolók, mikor a csapatuknak egy igazi zubizarretás üzletet (értsd: minél többet alkudsz, annál többet fizetsz) sikerült kötniük az értékesítésével, de azt elérték vele, hogy Matyink idegesebb és frusztráltabb legyen az átlagnál. Nem játszott rosszul, de túl hamar beszerzett egy sárgát, és jó döntésnek is tűnt a lecserélése.

Alba (7.5) – Már csak azért is érdemes szidni Alvest, mert Alba tegnap épphogy megmutatta, hogy mit is kéne alkotnia Daninak a másik oldalon. Folyamatosan veszélyes tudott lenni a támadásoknál, és eközben az emberét, Barragánt sem hagyta levegőhöz jutni.

Busquets (4+3) – Nem érezte jól magát a jobb oldali középpályás szerepében, hiszen míg máskor a játékának fő funkciója az, hogy minél több labdát szerezzen, tegnap összvissz egyet sikerült neki. Sokszor mondjuk, hogy egyszer majd átveheti, sőt továbbfejlesztheti Xavi szerepét a csapatban, de ezt úgy elég nehéz megvalósítani, ha közben az eredeti Xavi is a pályán van. A győztes gól persze győztes gól.

Mascherano (6) – Korrekt játékot mutatott a középpályán, és Matyi cseréje után a védelemben is, csak ott volt a probléma, hogy neki kellett volna irányítani a támadásokat, amiben persze nem gyenge annyira ő sem, de vannak a csapatban olyanok, akiknek komolyabb erősségük a szervezés.

Xavi (4.5) – Mellélőtt Luis Enrique ezzel a középpályával, mert hiányzott mind a kreativitás, mind az, hogy valaki a kezébe vegye az irányítást, ebből pedig az lett, hogy 45 perc után egyetlen Suárez-lövést írtak fel a csapat neve mellé, 6(4) Valencia-lövéssel szemben. Busquets kitúrta őt a helyéről, amit aztán csak a második félidőben kapott vissza, amikor már hatékonyabban is tudott részt venni a játékban.

Messi (5) – Langyos, középszar meccset játszott, amit persze magyarázhatunk sok mindennel, kezdve a szokatlanabb pozíciótól a rekordlehetőségek elfogyásán át a kemény valenciai védekezésig. Aztán meg elég volt egyetlen hiba az ellenféltől a végén, amikor egyedül hagyták őt egy nanoszekundumra, hogy abból megszerezzük a győztes gólt. Azért amikor a végén (bírózás #2:) sárgát kapott, amiért megdobták egy natúrakvával, az is majdnem felért egy rekorddöntéssel.

Suárez (5.5) – Három olyan helyzetet hagyott ki, ami miatt akár okolhatnánk is őt, ha nem nyertünk volna. Arról persze nem ő tehet, hogy (bírózás #3:) szabályos gólokat nem adnak meg neki – amire mondjuk én öt visszajátszás után is azt hittem, hogy kezezés miatt lett érvénytelenítve, mire hatodik megnézésre rájöttem, hogy nem, nem érdemes mentegetni a bírót, mert persze most sem volt igaza.

Neymar (6) –  (Bírózás #4:) kevesebb védelmet kapott a bírótól, mint egy gyerekprojekten lévő pár, jó, ha nem tiltják el örökre minden FIFA-rendezvénytől azért a botrányos szabálytalanságért – az egyébként kiváló – Otamendivel szemben. Ettől függetlenül persze ő próbálkozott cselekkel, betörésekkel és távoli lövésekkel is, igyekezett összejátszani Suárezzel és Albával is, más kérdés, hogy sokra nem jutott.

Rakitic (7) – Legutóbb a Bernabáuban sem bízott benne Lucho, és most, hogy ismét egy kemény meccsre voltunk hivatalosak, megint kikerült a kezdőből. Hogy aztán a második félidőben kreatív játék hiányában kétségbeesetten kelljen hozzá szervezni a csapatot. Eredményképpen pedig a végjáték intenzív hajtásában kulcsszerepe volt.

Rafinha (-) – Az utolsó 10 percre Xavi helyett állt be, nem volt nagy hatással a játékra, de rosszabb sem lett vele a csapat.

Pedro (-) – Szeretném elsajátítani azt a mértékű optimizmust, aminek hatására jó ötletnek tartanám beküldeni pont őt egy hajtós, húzós, 0-0-s meccsen, a helyett a Suárez helyett, aki addig az egyetlen helyzetbe kerülő játékosunk volt. Nem nagyon ért labdába.