totelcamp

Ismét a katalán tizenegy ellen bizonyítódott a régi tény, hogy a Premier League a legerősebb bajnokság. Szerencsére ezt a meccs előtt Guardiola, a meccsen pedig a Barcelona cáfolta.

Ismét.

Mióta 2008-ban Mansour sejk átvette a Manchester Cityt, nem titkolt céljuk, hogy a Barca-filozofit átemelve a péelbe, a világ egyik legbefolyásosabb klubjává váljanak. 2008 óta három edzőt fogyasztottak el, akiknek jóformán "annyi" volt a feladatuk, hogy előmelegítsék a kispadot Guardiolának.

Az újabb áladozatokat szedő nemzetközi szünetnek - hála a magasságosnak - végre vége, így a Barca is visszatérhet a lassan megszokott heti két mérkőzéses rutinjához. Nem csak azért volt hosszú ez a tizenegynéhány nap, mert nem láttuk a csapatot, hanem azért is, mert egy keserű ízű kelta gombóccal a szánkban kellett hosszasan várnunk a csorba kiköszörülésének esélyére. A vigói rövidzárlatnak köszönhetően a negyedik helyről várjuk a folytatást, ahol a fene se tudja, mikor jártunk utoljára.

Ha jól sejtem nagyon sokan látták/tuk a meccset, nagyon sok embernek pedig nagyon sokféle véleménye lehet/van a látottakról. A nagyon sokféle vélemény pedig azért van, mert annyira impulzív volt a kilencven perc, hogy a nagyon sok embernek nagyon sok különböző momentum vésődhetett/vésődött be, illetve maradt meg a hosszútávú memóriában. Ennyire nagyon sokféle lehetséges bevésődést képtelen lennék ide mind leírni, ezért kettőről gondoltam megemlékezni. Ami valójában egy.

Ne áltassuk magunkat, a tegnapi teljesítményünk olyan volt, mint egy velős Pinyő interjú: Nézhetetlen, érthetetlen, ööö .. nyögvenyelős, és fogalmunk sincs, hogy mi a büdös francot is akartunk...

Ritkán van ilyen a BL-ben, hogy ujjal mutogathatunk a Realra: lám, ők megszívták a sorsolást, mi meg nem. Persze ehhez szigorúan csak a mostani játéknapot szabad nézni: Németországba utazunk, egy-egy Borussia mindkét helyen az ellenfél - de micsoda különbség van azért.

Nehezen indult, könnyen ment, gála lett.

A csapat ma az El Molinónba kirándul, hogy meglátogassa Enrique mester kiskedvencét, és lehetőség szerint elhozza a három pontot. Helyzetünket sérülések és kiszámíthatatlanság nehezítik, viszont reményre ad okot, hogy keretünk még így is erős.

A szezonban eddig két olyan csapattal találkoztunk, akik az átlagnál magasabb szinten ismerik a védekező játékot, ráadásul ehhez ragaszkodtak is az utolsó sípszóig. Egyik meccset sem nyertük meg. És igen, az Atlético volt a második.