OLVASTAD MÁR?
 
Elköltöztünk
A Tot El Camp az alábbi címen üzemel tovább: totelcamp.blog.hu Részletek a költözéssel kapcsolatban itt olvashatóak. Várunk benneteket odaát!
 
Kötelező és főpróba 
A kupadöntős ellenfelünkhöz látogatunk ezen a szép szombat délutánon, akik eddig több meglepetéssel is szolgáltak újoncként a ligában. Reméljük ma nem lesz meglepetés.

Majdnem. De mégsem.

0 komment

A szezonban eddig két olyan csapattal találkoztunk, akik az átlagnál magasabb szinten ismerik a védekező játékot, ráadásul ehhez ragaszkodtak is az utolsó sípszóig. Egyik meccset sem nyertük meg. És igen, az Atlético volt a második.

 

Ha nem is mutat ez nagyon előre, elgondolkodtató, hogy az MSN nem parádézik ilyen ellenfelekkel szemben. Persze adja magát, hogy ez természetes, hisz nagyon kevés a terület, nem tudnak lendületből a védelemre menni, viszont inkább gond az, hogy láthatóan nem is érzik jól magukat. Alábbhagy a vállalkozó szellem, kevés a mozgás, a beindulás, nem is pörögnek láthatóan fejben sem, az első pár hiba után pedig némileg el is kedvetlenednek. Mindezt persze csak óvatosan írom, inkább amolyan érzésként, mint tényszerű problémaként. Ha viszont, van igazságalapja a megérzésemnek, akkor ezzel kezdeni kell valamit. Minél hamarabb.

De ennek ellenére is igaz, hogy ha ők a szokásosnál nagyobb figyelmet kapnak, akkor még mindig ott van mögöttük a világ legjobb középpályás sora. És nem, ez nem elfogultság, hanem tény. Tegnap is ott volt mögöttük, és ha nincs a két váratlan sérülés, ez a középpályás sor meg is nyerte volna nekünk ezt a rangadót.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – ha jól emlékszem, két jelentős és egy nagyobb védés is belefért ebbe a meccsébe, a gólról pedig nem tehetett. Ami külön pozitívum, hogy éppen az Atlético ellen nem volt gondunk a pontrúgásokkal, mert ez azt (is) jelenti, hogy rendben van a kommunikáció a kapu előtt - 7

Alba – tekintettel arra, hogy a tegnap szinte alig kellett védőként funkcionálnia, jó néven vettem volna, ha sokkal inkább képes tehermentesíteni/segíteni Neymart. Én azt gondolom, ilyen magasra tett csapat esetében ez lett volna az elsődleges feladata. És ha ebből láttam volna valamit, jobbnak is ítélném a produkcióját - 6

Mascherano – az Alba/Digne párhuzam után ő is egy olyan játékos, akivel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a hirtelen jött érdemi rivális jó hatással lett/lesz-e rá? Mert ellentétben a szezonkezdetével, meg úgy általában mostanság, tegnap abszolút rendben volt. Magabiztosan állt a lábán, több alkalommal is létfontosságú pillanatban volt meggyőző, ráadásul annyira fenn helyezkedett, hogy a passzjátékban is érdemi részt kellett vállalnia. Semmi kifogásom nem lenne vele szemben, ha mindig ezt látnánk tőle. Mert abba még az esetleges és ritka hibák is beleférnének - 8

Piqué – nem tudom már, mikor volt vele egy rövid interjú, amiben azt feszegették, hogy akkor éppen nem, de egyébként egyszer majd szeretne-e még a világ topvédői közé tartozni? Az volt az időszak, amikor vagy egyáltalán nem volt szükség érdemi védőmunkára, mert annyira egyben volt a csapat(szisztéma), vagy amikor meg kellett volna, lépten-nyomon becsúszott nála valami ostoba hiba, ami teljesen lerontotta a megítélését. Bevallom, én akkor nem is nagyon hittem azt, hogy valaha is ilyen értelemben beszélhetünk még róla. Aztán jött a tavalyi szezon és itt van most ez, amikor nagyon is úgy néz ki, hogy joggal kezdjük a legjobbak között emlegetni őt. És már nem elsősorban a tökéletesen működő csapat miatt, hanem saját jogán. Véget ért a milliméterre összeállított Barça időszaka, egyre inkább hagyományos értelemben kell működniük a védőknek is. És ő egyre közelebb van ahhoz, hogy (ismét) joggal emlegessük őt topvédőként. Ráadásul a saját jogán, nem pedig Puyol mellett - 8

S. Roberto – zse-ni-ális! Miközben arról beszél/nek mindenki/többen, hogy a La Masia aranykorszakának vége, itt van ő, aki (most már) egyértelműen maga mögé utasít minden riválist egy tőle alapvetően idegen poszton. A magasra tolt játéka miatt előfordul, hogy lemarad egy-egy kontráról, a játéképítésben és a támadójátékban viszont konkrétan fan-tasz-ti-kus! Ez utóbbit ráadásul most már úgy is sikerült emlékezetessé tennie, hogy az utolsó cirka félórában nem Messi, hanem „csak” Rakitic volt mellette - 8

Busquets – csak azért vagyok kicsit óvatos vele kapcsolatban, mert nem tudom, mikor pörög fel végleg a nyár után? A tegnapi produkció minden lehetséges értelemben közel volt a tökéleteshez, de nem felejtettem el még a szezon eleji bizonytalankodásait - 8

Rakitic – lehet, hogy csak véletlenül nekem jutnak ezek a meccsei, az is lehet, hogy ha pörög az MSN, mindenki más az árnyékukban marad, de részemről megint kijár neki a „meccs embere” megjegyzés. Szoros versenyben Iniestával. Lásd ott. A gólja ismét „csak egy dolog”, az viszont már nem, hogy az első félidőben lényegében ő verte meg a komplett ellenfelet azzal, ahogy állta a fizikai harcot velük szemben. Nagyon tetszik, hogy neki nem kell elmagyarázni az „itt úgysem jössz át” szemléletet, külön jó, hogy mindezt már nagyon magasra toltan bevállalja. Ami viszont ezen a meccsen váratlan és kellemes volt, Messi kiválása után az a két zseniális játéka a tizenhatoson belül, ami bármilyen szinten elismerést érdemel. Ezzel a két villanással lényegében sikerült kiváltania Messit az utolsó tíz percben, ennél nagyobb elismerést pedig nem is adhatnék neki. Mert nem is az ő feladata lett volna. Még akkor se, ha Turan érkezésével az ő helyén játszott - 9

Iniesta – valószínűleg a tavalyi szezonja miatt van bennem az érzés, hogy nemigen vártam tőle (már) egy ilyen meccset. Mert most meg kereshetem a jelzőket, amik a zseniálison, világklasszison, vagy a hihetetlenen/káprázatoson/bámulatoson túl mutatnak. Miatta élt a csapat támadójátéka, ő volt a kiinduló pontja minden egyes épkézláb elképzelésnek, és nemhogy 1-1-ben, de gyakran 1-2-ben és 1-3-ban is könnyedén tartotta meg a labdát, vagy vitte előre. Valószínűnek tartom, hogy nincs még egy játékos az élvonalban, akinél ennyire biztos lehetnék abban, hogy a világon senki nem képes tőle labdát elvenni. Ugyanakkor a védekezésből is maximálisan kivette a részét. Nem egyszer tűnt fel olyan helyeken, ahol „nem is kellett volna”, így védve meg Roberto, vagy akár Alba hátát - 9

Neymar – érezhető volt, hogy az övé lett volna a feladat, minél több 1-1-et nyerve megbontani az ellen jobb oldalát, de az is, hogy hamar rájött, ilyen szintű védőkkel szemben ez még neki is túl nagy kihívás. És ezt nem számonkérő felhanggal mondom, egyszerűen tudomásul veszem, hogy pillanatnyilag az Atlético védelme (és a középpályával kiegészülve a védekező játékrendszere) az egyik, ha nem „A” legjobb a csúcsfociban. Aztán ismét bebizonyosodott, hogy Messi kiválásával övé a főszerep a csapaton belül és valószínűnek tartom, hogy a következő - várhatóan - három hétben ez így is lesz majd. Tetszett, hogy lövésekre (is) vállalkozott, tetszett, hogy fegyelmezetten visszalépett védekezni, az viszont nem, hogy voltak hosszabb időszakok, amikor még a szándékát se mutatta annak, hogy aktív akarna lenni - 7

Messi – vannak ezek a meccsei, amikor arra gondolok, hogy valami nem stimmel vele. Ilyenkor mintha lelassulna testben-fejben, egyszerű technikai hibákat vét, lépten-nyomon ellenfélbe vezeti a labdát, nem passzol, amikor és ahova kellene, vagy egyáltalán és egy szóval rendre rosszul dönt. És mindez nem is lenne probléma, ha nem látnánk hétről-hétre, hogy képes ő gyorsan, pontosan, váratlan megoldásokkal is játszani. Gyanítom, hogy ebben a visszafogottabb meccsében rendesen benne volt a korábbi sérülése, és azért gyanítom, mert egy nem különösebben feltűnő mozdulatnak köszönhetően ki is újult. Végig azt vártam, hogy az ellenfél (el)fáradásának függvényében valamikor az utolsó negyed-félórában indul majd be igazán és lepi meg őket pár villámgyors megoldással, de erre már nem kerülhetett sor. Az viszont nem véletlen, hogy pont az ő kiválása után aludtunk be egy ártalmatlan szituációt. De az se, hogy ezután bátorodott fel az AtMa. Felszabadult néhány emberük előrejátszani - 6

Suárez – mindig is értékelem, hogy gyakran csak a küzdelem jut neki, azt is elfogadom, hogy az Atlético pont az egyik legnehezebb ellenfél ebben, azt viszont már nehezebben tolerálom, ha ennyire nem mutat semmit. Elfogadom, hogy nem elsősorban labdazsonglőr, azt viszont már nem, ha ennyire elsutáskodja azt a néhány pillanatot összjátékban, ami neki jut. Mert most nagyon kellett volna! Persze kevés a területe, de hát mindig is az, és ebbe nem fér bele a rosszul kezelt labda, nem fér bele, hogy rosszul értelmezi a figurát és beleér, ha nem kellett volna. És egy jó Suárez főleg akkor hiányzott nagyon, amikor Messi már nem volt a pályán - 5

Turan – tekintve, hogy olyan ellenfélről volt szó, akiket nagyon jól ismer, talán joggal vártam volna el tőle emlékezetesebb beugrót.

Gomes – nem ez az ellenfél volt a legideálisabb arra, hogy egy új érkezőtől reális elvárás lett volna Busquets kiváltása.


comments powered by Disqus

Facebook

Következő mérkőzésünk

Powered by whatsthescore.com

A bajnokság állása

Widget powered by WhatstheScore.com

Feedek