Kissé szokatlan időpontban, az ebéd utáni szieszta idején kell megvívnia a csapatnak a soronkövetkező meccset, s tekintettel a régi mumus ellenfélre - Osasuna -, csak remélni tudjuk, nem fog emésztési zavarokat okozni. Hajtás után villámbeharang hat pontban:

Barca - Mönchengladbach 4-0

Habár lényegében barátságos mérkőzést játszottunk tegnap, néhány keresetlen szót megérdemel a produkció, egyrészt az 1000 fölötti passzmennyiség önmagában megsüvegelendő, másrészt minden nyári szerzemény kezdőként kapott lehetőséget, így róluk is megemlékezhetünk. Hajtás után a minimalista értékelő.

Ha az eredmény miatt nem is kell izgulni, van tétje a gladbach elleni meccsnek. Messinek Ronaldóval van elszámolnivalója, Alcácer csúfos lemaradásban van egy korábbi Barca-legendához képest, Iniestát meg játékba kéne hozni, és lehetőleg egészségesen tartani a szezon végéig, mert a stasztika is alátámasztja, hogy nélküle csak szenvedünk.

A labdarúgásban nincsenek véletlenek... legalábbis hosszútávon biztosan nem. Nem (volt?) véletlen a Barca hosszú évekig tartó dominanciája, nem volt véletlen a Spanyol válogatott szériája, ahogyan Zidane "malaca" sem az (már amennyire ez a két-három hasonlat összevonható). Mielőtt komolyabban belemennénk a mérkőzés elemzésébe, néhány gondolat arról az emberről, akit közvetlen kirúgása előtt maga Johan Cruyff is szeretett volna elcsábítani az FC Barcelonához.

Régen nem volt ilyen, de nem mi vagyunk a favoritjai a hazai Clásicónak. A tavaszból kiindulva talán nem érdemes azzal foglalkozni, hogy 3, 6 vagy 9 pont lesz-e a különbség a két csapat között a meccs után, de bizonyos szempontból döntő lehet a mai Klasszikus. A Real ígyis jó, nem hiányzik, hogy el is higgyék, nekünk meg a szélsőséges rajt után jó lenne valamibe kapaszkodni, amivel egyenesbe tehetjük a szezonunkat.

Komoly pofon az Anoetában, vadul kongó vészharangok. Ismerős? Nem akarnám november végén temetni a szezont, de egy ideje már reménykedünk, hogy visszatalálunk a helyes útra, aztán mindig gyorsan elbizonytalanodunk. Viszont alapvetően optimistán állok a dolgokhoz, innen még simán hozható egy nagyon jó tavasz. És jobb is január végétől belelendülni a dolgokba, mint a legtöbb puskaport októbertől ellőni, hogy aztán a szezon legfontosabb részére csak a cidri jusson. Ugyanakkor ma bármennyire szeretnénk, semmivel nem leszünk okosabbak a folytatást illetően, ez a meccs majdnem légüres térben lesz.

Sociedad - Barca 1-1

Ha Szvob. hasonlatát követjük, akkor nagyjából a feszülettel maszturbálós részt láthattuk, csak pap helyett most véletlen Hannibal Lectert hívták segítségül.

Az Anoetában tett legutóbbi látogatásunkkor állítólag kikötöttem, hogy én akarom írni a legközelebbi Soci beharangot, de hiába mondtam a többieknek, hogy biztosan részeg lehettem, illetve a feleségem fizette a helikoptert, nem hittek nekem, úgyhogy enyém a lehetőség.

Nézzük.

Legalábbis ami a a BL utolsó fordulóját illeti, mivel a tegnapi győzelemnek köszönhetően a csoportelsőség is kipipálva, így a németek ellen Lucho pályára küldheti akár még Aleix Vidalt is,... ha akarja.

Pár hete, a legutóbbi BL-meccsünk előtt azt fejtegettem, hogy nem feltétlen kell győzni, mert anélkül is biztosnak látszik a csoportgyőzelem. Úgyhogy mielőtt belezavarodnék itt a szövevényes eszmefuttatásomba, szögezzük le gyorsan, hátha a fiúk megint komolyan veszik az intelmeim: kell a három pont.