totelcamp

Érthetetlen. Teljesen érthetetlen. Egy totálisan kézben tartott mérkőzés volt. A csapat pontosan tudta mire számíthat. Még mi is tudtuk mire számíthatunk. Hetven percig a kezünkben volt a három pont. Okosan. Laza tempóval. Aztán elutaztunk Japánba, ami azért gáz, mert a meccsből még hátra volt egy bő negyed óra.

A Leverkusen ellen mutatott gyalázatos játék után szerencsénkre máris itt az alkalom, hogy a csapat még a klubvilágbajnokság előtt feledtesse velünk a németországban átélt "traumát". Nyafogni ugyanakkor mégsincs okunk, hisz a számunkra érdektelennek számító levezető meccsen a gyógyszeresek gyakorlatilag az életükért küzdöttek (értsd: rakás della), s a harmadik ligából érkező ifistákkal kikocogó Barcának még így is sikerült elcsennie egy pontot. Summázva tehát: a kulcsjátékosok fújhattak egyet, az arra rászorulók és az ifisták játékperceket kaptak, Messi teljes terhelést tudhat maga mögött, hogy a két ázsiai meccsre már tökéletes állapotba érkezhessen, Samper megmutatta miért is tartják az akadémia egyik legnagyobb tehetségének, Kaptoum azt, hogy van benne fantázia, Gumbau pedig azt, hogy mindenki jó valamire, ha másnak nem, hát elrettentő példának. Hajtás után jön a Deportivo:

Nem akármilyen novembert produkált a csapat idáig, és hogy szépen is végződjön a hónap, az edzőváltáson átesett Real Sociedadot kellene megütni ma délután hazai pályán a Copa del Rey visszavágója előtt. Hajtás után néhány szó a mumusról.

Év elején, miután fény derült a BL sorsolás menetére is, megmondom őszintén nem arra számítottam, hogy a Villarreal-Real-Roma kombót 13:1-es gólkülönbséggel küldjük majd haza. Pláne nem a Leverkusen ellen látott kínlódás után. Lényeg a lényeg, a Bajnokok Ligáját ezennel erre az esztendőre nagyjából le is tudtuk, hiszen már csak egy, számunkra formalitásnak mondható záróakkordot kell a B csapattal lezongoráznunk Németországban.

Más lett ez a világ. A válogatott okozta közel harminc éve nem ismert euforikus, katartikus érzés után egy újabb pofont kapott az emberiség, amely mellett nehéz elmennünk szó nélkül. Mindig is azt hittem, a gonosz sosem férkőzhet a sport közelébe. A sport több ennél. A labdarúgás több ennél. Egyfajta szentség, erőd, amelyet a legutolsó, elfelejtett, elkeseredett ember is tisztel és elismer. A stadion pedig, amely nekem is és neked is - klubszimpátiától függetlenül - maga a szentély, a hely, ahol kilencven percre minden gondunkat és bajunkat elfeledjük, a külvilág gondjai számára érinthetetlen erőd. Most valaki megpróbálta átlépni ezt a határt, s félelmet és gyűlöletet akart vinni oda, ahol annak soha nem volt, és nem is lesz helye. Hajtás után El Clasicó.

Meccs előtt még azon filóztam, mennyire örülnék akár egy kiszenvedett, egygólos győzelemnek is ez ellen a flottul összerakott Villarreal ellen. Sérültek sérültek hátán, Arda fellebbezéséről sem hallani egy ideje, Rakitic is kiesett, a négyből két csatárunk fogalmam sincs, mit keres az első csapatnál, és még Douglas sem bevethető, hogy legyen egy kis (kár)örömünk is. Aztán elég volt kilencven perc, és minden megváltozott… kivéve Douglast. Douglas ökör örök.

Végre! Vééégre, hosszú idő után úgy dőlhettem hátra meccs után, hogy vita nélkül, teljesen megérdemelten, jó játékkal hozta a csapat a meccset és a három pontot. Végre volt valami formánk, végre volt tiszta elképzelés a játékunkban, végre volt Barcás letámadás (igaz, kissé még akadozott), végre volt vállalható labdajáratás… végre visszakaptam a csapatom?

Bajnokok Ligája meccs után, Spanyol Kupa előtt, mezszponzor nélkül, de szaftos kis korrupciós botránnyal a puttonyunkban érkezik az Eibar, akiket tetszik vagy sem, de még ezzel a csonka kerettel és kínlódós játékkal is le kell nyomni, mint a kollégista az ingyensört, hogy tartani tudjuk a lépést a tegnap élre ugró Benítezékkel. Hajtás után megnézzük, mit is tud a baszk kiscsapat.

Kilencven perc. Ennyi választja el a csapatot a kéthetes válogatott szünettől, s attól, hogy Luis Enrique a csapatot érintő kritikák és sérüléshullám után végre rendezni tudja sorait. Hajtás után újabb "villámbeharang", ezúttal a szintén több sebből vérző Sevilláról.

Tegnap a meccs nyolcvanadik percéig szentül meg voltam győződve arról, hogy a mai értékelő rendkívül rövid lesz és velős, ahol nyomdafestéket nem tűrő stílusban fogom ráhúzni a vizeslepedőt Stégától Sandrón át mindenkire... Aztán (szerencsére) jött két perc, ami miatt át kellett értékelnem a "koncepciót". Hajtás után elemzünk, beolvasunk, értékelünk.