totelcamp

Ritkán van ilyen a BL-ben, hogy ujjal mutogathatunk a Realra: lám, ők megszívták a sorsolást, mi meg nem. Persze ehhez szigorúan csak a mostani játéknapot szabad nézni: Németországba utazunk, egy-egy Borussia mindkét helyen az ellenfél - de micsoda különbség van azért.

Sajnos bokros teendőink vannak*, kommentfogó poszt következik vitaindítónak szánt pontokba gyűjtve.

A mai napig előttem van az a szerencsétlenül megcsúsztatott labda. Az akkor már 36 éves - később a meccs emberének is megválasztott - Gary McAllister tekerte be a szabadrúgást a mérkőzés hosszabbításában, Delfi Geli pedig azóta is átkozza a percet és az aranygól szabályt. A labdarúgás történetének egyik, ha nem a legjobb UEFA Kupa döntője volt az a Liverpool - Alavés meccs, ahol a vörösökön kívül az egész világ a kék-fehéreket siratta...

Tovább folytatódik az idegtépő versenyfutás a bajnoki aranyért. Az olasz és a francia bajnok személye már ismert, de Németországban és Angliában sem vár már senki meglepetést, amellett hogy a Leicester elsősége egyébként nyilván hatalmas bravúr. Spanyolországban viszont egymás sarkát tapossa a három nagy, arra várva, hogy valamelyik hibázzon az utolsó találkozók valamelyikén. Ebből a szempontból Luis Enrique csapata némi előnyben van, ugyanis az egymás elleni eredmények szempontjából ők a legjobbak, a Ligában pedig ez dönt pontegyenlőség esetén. De hogy ilyeneken gondolkozni lehessen, először össze kell kaparni a Villamarínból a három pontot.

Hatalmas gyomrosként éljük meg az elmúlt heteket. Lehetetlen bármit is írni, tippelni, okoskodni, mert a Valencia ellen világossá vállt, hogy most olyan meccskép mellett is képesek vagyunk kikapni, amivel egyébként százból kilencvenkilencszer hoznánk a három pontot. A képlet egyértelmű, tényleg ellőttük az összes előnyünket, ha bajnokok akarunk lenni, meg kell ragadni az utolsó esélyt, és élni vele.

Feltehetőleg valamilyen sötét mágia vagy egyéb boszorkányság védi az Anoetát, más magyarázatot ugyanis nem igazán tudunk arra, miként voltunk képesek az utóbbi öt évben egy középcsapat otthonából csupán egyetlen árva pontot elhozni. Közben megfordult néhány edző a Barca élén, de sem Guardiola, sem Vilanova, sem Martino, sem Luis Enrique nem tudott itt győzni. Viszont ha idén bajnokok akarunk lenni…

Naivan mást vártunk, aztán persze összejött a legrosszabb forgatókönyv. Az Atletin kellene túljutni a BL elődöntőjéért. Egy olyan csapaton, akik akkor érzik magukat a legjobban, ha valaki rájuk akarja kényszeríteni az akaratát, birtokolni akarja a labdát, kezdeményezni akar ellenük. Ha egy összecsapásban ők a nagycsapat, hajlamosak megszenvedni, mint ahogy az látszott a PSV ellen, de ha odaadhatják a labdát, visszaállhatnak, faraghatnak, kontrázhatnak, akkor nagyon jól tudják leplezni a hiányosságaikat. Kétrészes gladiátorharcra készülünk.

Miközben bármiféle eufória nélkül fordulunk az utolsó etapra az embernek az a sanda gyanúja támad, hogy Lucho még mindig csak szédíti a nagyérdeműt és még mindig nem láttuk az FC Barcelona igazi arcát. Egy dolog továbbtipegni a BL nyolcaddöntőbe két viszonylag sima meccsen, de amikor azt látjuk, hogy az ellenfél megpróbálná izgalmassá tenni a mérkőzést Lucho belengeti a zöld zászlót, a csapat pedig tol egy pörgősebb öt-tíz percet, amivel képes végleg lezárni a meccset. Nos, tekintettel az Atletico tegnapi botlására, és arra, hogy a Realra maximum a BL-ben kell már csak odafigyelnünk, egy újabb győzelemmel ma tulajdonképpen el is dönthetnénk a bajnokság sorsát.

Az utolsó csapatok egyikeként kvalifikálhatják magukat Iniestáék a Bajnokok Ligája legjobb nyolc gárdája közzé ma este a Camp Nouban. A Real, az Atleti, a City, a PSG, a Wolfsburg és a Benfica már ott van, ahová a Barca és a Bayern/Juve is szeretne ma bejutni. Két gólos idegenbeli előnyről várni a visszavágót meglehetősen kényelmes feladatnak tűnik, általában nincs annál optimálisabb forgatókönyv, minthogy az ellenfélnek muszáj kockáztatnia és kinyílnia hátul. Mindenki azt várja, hogy az utolsó szöget is beverjük az Arsenal idei koporsójába, de nincs kizárva, hogy Alexisék méltósággal búcsúznak. Mi az, hogy nincs kizárva, az utóbbi időben szinte ez a védjegyük.

Furcsa és váratlan dolgok történtek az európai labdarúgásban hétközben. A Bayern hazai pályán kapott ki, az Inter 3-0-ra verte az Juventust, a Swansea elhozta a három pontot az Emiratesből. Gondolom sokaknak lesz unalmas, hogy már megint megkockáztatok egy pontvesztést, főleg a Rayo ellen, de ha jobban megnézzük, egyáltalán nem elképzelhetetlen. Annak ellenére persze, hogy mi leszünk az összecsapás esélyesei.