totelcamp

"Középcsapat" ellen kezdeni mindig zsákbamacska. Nagy még ilyenkor a mellény, nagy a tűz a játékosokban, bizonyítani akarják ország-világ előtt, hogy ők márpedig itt és most megmutatják, hogyan kell szétverni akárki pofáját, akár egy strandpapuccsal is... Na a Betis pontosan ilyen lesz.

A legnagyobb hiba, amit az ember a labdarúgásban, vagy bármilyen más sportágban elkövethet, az a múlton való kesergés. Felőröl és még több hiábához vezet. Gyakran hallhatjuk is profi sportolóktól a jól ismert és üresnek vélt "csak előre kell tekinteni" frázist. Nos, nem az. Ha az ember kétségekkel telve fut ki a pályára, akár fordulhat is vissza. Ha nem hiszel magadban és a képességeidben, ha nem érzed magad elég jónak ahhoz, hogy elérd a céljaidat, semmi helyed a profi sportolók között.

Az a furcsa ebben az egész Real Sociedad mágiában, hogy ülhet bárki a baszkok kispadján, lehet bármilyen felforgatott védelmük, lehet akármennyi játékosuk sérült, ezek akkor is elverik a valagunkat. Már az Atlético ellen is rezgett a léc, de a tegnapi után elég tanácstalanul bámultunk a semmibe. A Sociedad rögtön a meccs elején megszerezte egy tökéletes fejesgóllal a vezetést, majd SÜN-t kiáltott, és a széleket feladva ökölbe szorított farpofákkal, teljesen megérdemelten bekkelte ki a hátralévő másfél órát.

Barca szurkolóként mostanság olyan kevés a csalódásra okot adó pillanat, hogy olykor valóban képesek vagyunk könnyedén túlreagálni dolgokat. Érthető persze valamelyest a zsörtölődés, hisz (újra) egy megnyert mérkőzést sikerült elherdálnunk, de ugyanakkor azt se feledjük el, hogy a Madrigalban a pontvesztés szinte előre kalkulált eseményként volt számon tartva a naptárban. Hogy mekkora értéke lesz ennek az egy pontnak, és mennyi értelme volt Luis Enrique cseréinek, arra majd kb. három-négy hét múlva kapjuk meg a választ. Ezért:

Miközben bármiféle eufória nélkül fordulunk az utolsó etapra az embernek az a sanda gyanúja támad, hogy Lucho még mindig csak szédíti a nagyérdeműt és még mindig nem láttuk az FC Barcelona igazi arcát. Egy dolog továbbtipegni a BL nyolcaddöntőbe két viszonylag sima meccsen, de amikor azt látjuk, hogy az ellenfél megpróbálná izgalmassá tenni a mérkőzést Lucho belengeti a zöld zászlót, a csapat pedig tol egy pörgősebb öt-tíz percet, amivel képes végleg lezárni a meccset. Nos, tekintettel az Atletico tegnapi botlására, és arra, hogy a Realra maximum a BL-ben kell már csak odafigyelnünk, egy újabb győzelemmel ma tulajdonképpen el is dönthetnénk a bajnokság sorsát.

A tegnapi mérkőzéssel kapcsolatban azt hiszem, fölösleges lenne bármiféle szócséplés taktikáról, letámadásról, labdabirtoklásról, súlypontáthelyezésekről, kihagyott büntetőkről, vagy arról, hogy amit a Getaféval csináltunk az már-már az illegalitás határát súrolta, és sanszos, hogy kilenc hónap múlva tartásdíjat követelve fognak majd a madridiak kopogtatni az ajtónkon. Hajtás után pontozás.

Valljuk be őszintén, ismerve az ellenfelet és az utóbbi évek eredményeit, a mérkőzés előtt bőven kiegyeztünk volna ezzel az egygólos győzelemmel. Meccs után sem érezzük ezt másként. Hajtás után pontozunk, és megpróbálunk belemászni Lucho fejébe:

Óriási szerencse, hogy a három lobotómiával felérő Espanyol meccs közé "bepofátlankodott" a Granada, hisz így lenyugodhatnak a kedélyek egy kicsit Barcelona mindkét felében. Kiereszthetjük a fáradt gőzt, mindenki a maga módján. Az egybites Diopot persze összezavarhatják majd aktuális ellenfelük klubszínei, de a lényeg ugyanaz lesz: ne maradjon vérnyom a térdmagasságban elkövetett pároslábú becsúszások labdaszerzési kísérletek után. Mi pedig a kakaskodások helyett végre tényleg a labdarúgásnak szentelhetjük a kilencven perc java részét. Hajtás után három dolog, amit az elmúlt héten megtanultunk és egy rendhagyó Granada beharang.

Első! - hogy ne csak mindig ti lőjétek el ezt a szörnyű "poént". A Betis elleni simával és egy újabb rekord megdöntésével a csapat nem akármilyen évre tett pontot. Öt kupa, számtalan csúcs beállítás, és fantasztikus gólok sorával teli esztendőt zárhattunk le, amelyben megjártuk újra a mennyet és volt aki a poklot is. Mindez azonban - ahogyan Luis Enrique is elmondta az év első interjújában - már csak a múlt. Hajtás után Espanyol beharang.

Egy komolyabbnak nevezhető tornának nekivágni a Munir - Sandro opcióval a szélen kb. olyan, mintha az öregfater berregő skodájával rohannánk neki a Párizs-Dakar Rally-nak, Kiszel Tündével az anyósülésen. Enyhe mák, hogy a szerdai sörmeccs után Messi és Neymar is felépült a dagi mellé, így még értelme is van nekiszaladni a Rivernek. Hajtás után klubvilágbajnokságon döntőzünk.