totelcamp

A nyári pihenő, szabadságolások és egyéb, jobbára a hőségre kent munkakerülések után a legtöbb helyen szeptemberben pörög fel igazán újra az élet, az egyszeri jómunkásember meg azonnal kezdi érezni, hogy mennyire nagyon várja a karácsonyt. Szóval szerda este 9 tájékán már értelemszerűen mindenki kellőképpen pilledt, s kellemes éberkómában szemléli a csúcsfocit, a válogatott szünet borzasztó élményei mintegy ellensúlyozásaként. Apróbb probléma, hogy most a játékosok egy része is a fáradt nézők apátiájával felvértezve lépett pályára, inkább csak nézelődni ment ki , így nem nagyon maradt, aki a szórakoztatásról gondoskodjon - még a stúdióból is elzavarták a kedden parádés teljesítményt nyújtó szakértőduót.

Idén először fordul elő, hogy egy nemzet öt csapattal képviselteti magát a legrangosabb európai kupasorozatban. A keddi játéknapon pályára lépett spanyolok kapott gól nélkül, összesen 5 büntetőt elvégezve erősítették meg a bajnokságra ráragasztott 'bohócliga' jelzőt. Ma számunkra is kezdetét veszi a Bajnokok Ligája, ahol első lépésként a Gamper Kupáról ismerős AS Romát kellene legyőzni a címvédéshez vezető úton. Tovább után rápillantunk az aktuális ellenfelünk (ismerős) erényeire.

Épp, hogy megnyertük a berlini döntőt máris itt az újabb friss, ropogós Bajnokok Ligája sorsolás, amikor eldől, kikkel szórakozhat majd a csapat szeptember 15-től december 9-ig (a Manchester City mellett).

...már ha egyáltalán fenn voltak. Az is könnyen megeshet, hogy éppen most kerülnek fel.

A felgyorsult eseményeknek köszönhetően mi, Barca-szurkolók is hajlamosak vagyunk felvenni a csapat által diktált őrületes tempót, s egy gyors hurrá mellett tudomásul venni a történtek alakulását, mintha mindez teljesen természetes lenne. Nem az. Itt az ideje, hogy egy kicsit félreálljunk a dübörgő infosztrádán, és nagyon mélyen meghajoljunk a csapatunk előtt, mert kérem az FC Barcelona tegnap nemcsak, hogy bejutott a Bajnokok Ligájának elődöntőjébe, de olyan sima játékkal tette mindezt Európa egyik legerősebb klubja ellen, hogy az valami mámorító.

Minden tiszteletünk a csapaté, ugyanis mi pötyögve sem bírjuk azt a tempót, amibe ők átlag tíz kilométereket tesznek bele heti kétszer. Ebben az erőltetett menetben leginkább mi fáradtunk el, ahogy a Pep-team jellemzően január-február környékén került gödörbe, nekünk áprilisban kell csikorgatni a fogainkat minden egyes leütésért. Az utóbbi időben gyakorlatilag minden poszt úgy készült, hogy "jó, ha senki nem, akkor valahogy megpróbálom", talán láttok is visszaköszönni egy-egy izzadtságcseppet a monitorotokon. Három idegenben lőtt gól, és kevesebb mint egy héttel az odavágó után nehéz okosat írni, de megpróbáljuk összefoglalni a helyzetet.

Egy kicsit megmosolyogtató, hogy a legutóbbi találkozásunkat úgy jellemeztem, hogy erősségét tekintve olyan ez a meccs, mintha már decemberben negyeddöntőt kellene játszunk. Majd elérkezett a negyeddöntő, ahol tényleg a PSG-n kell magunkat átküzdeni. Egyrészről jó, mert nagyjából be tudjuk lőni, mire számíthatunk, másrészről viszont elveszítettük a BL-t jellemző exkluzívitás, hogy olyan csapatokkal csapjunk össze, akikkel ritkán szoktunk. A francia bajnok ellen most mutattuk meg mit tudunk, szurkolóként kíváncsibbak lettünk volna mondjuk a Juvéra vagy a Portora ellenfélként.

Égi jelet, s a foci ünnepét vártuk ettől a párosítástól; nem csak a poklok bugyraiból indulva, látványos csatajelentekkel fűszerezett mennybe menetelt, hanem egyfajta kinyilatkoztatást is, hogy az FC Barcelona újra ott áll a világ csapatainak legnagyobbjai között, s a sorsát a kezében tartva az ellenfelek ismételten rettegve suttogják majd a nevét. Megkaptuk a választ. Nem csalódtunk. Illetve, igen, egy kicsit.