totelcamp

Év elején, miután fény derült a BL sorsolás menetére is, megmondom őszintén nem arra számítottam, hogy a Villarreal-Real-Roma kombót 13:1-es gólkülönbséggel küldjük majd haza. Pláne nem a Leverkusen ellen látott kínlódás után. Lényeg a lényeg, a Bajnokok Ligáját ezennel erre az esztendőre nagyjából le is tudtuk, hiszen már csak egy, számunkra formalitásnak mondható záróakkordot kell a B csapattal lezongoráznunk Németországban.

Nyögvenyelős játék, botrányos befejezések, peches kapufák, sérülés sérülés hátán, ami az elpusztíthatatlannak tűnő Messit is utóléri. Miután másfél hét alatt két nagy fülest is kaptunk (bár így visszanézve a Sevilla elleni inkább csak azért fájt, mert az előző helye még sajgott), alig vártuk az egyébként hátunk közepére kívánt októberi válogatott szünetet. Ott aztán varázsütesre magához tért a csapat, bár valószínűbb, hogy sokkal egyszerűbb okai vannak ennek. A legutóbb már vigvik is pedzegette, hogy Lucho végigtolhatott valami alapozást, amire nyáron kevés idő volt, mondván ősszel csak megúszunk egy nagyobb beragadást, cserébe a hajrában ez kamatozni fog. Másrészt Neymar fizikálisan utólérte magát, a tizes helyett tizes lehetett, végleg elhallgattatva a kritikusait, köztük Joey Bartont is. Végül bekövetkezett az, amit október elején a legvadabb álmainkban sem képzeltünk volna - történelmi győzelem a Bernabeuban, olyan siker, amelynek a képkockái pont úgy égnek az agyunkba, mint a 2005-ös 0-3-é, vagy a 2009-es 2-6-é.

Idén először fordul elő, hogy egy nemzet öt csapattal képviselteti magát a legrangosabb európai kupasorozatban. A keddi játéknapon pályára lépett spanyolok kapott gól nélkül, összesen 5 büntetőt elvégezve erősítették meg a bajnokságra ráragasztott 'bohócliga' jelzőt. Ma számunkra is kezdetét veszi a Bajnokok Ligája, ahol első lépésként a Gamper Kupáról ismerős AS Romát kellene legyőzni a címvédéshez vezető úton. Tovább után rápillantunk az aktuális ellenfelünk (ismerős) erényeire.