totelcamp

Az Atletico nyári költekezését elnézve sokan - joggal - aggodalmaskodtak a viszonylag korai Calderónos randevú miatt, hisz Jackson Martinez, Vietto, Koke és Griezmann neve rengeteg ellenfélre a frászt hozza, de aki egy kicsit is ismeri a labdarúgás világát, tisztában van vele, hogy Simeonénak ezt a kifejezetten pofás keretet még sokáig tart egy igazi "Cholós" csapattá gyúrnia. Az Atletico kezdőjén végigfutva arra számíthattunk, hogy a két verőemberre (Gabira és Tiagora) támaszkodva amolyan harmonikaszerűen igyekeznek rövid, de intenzív letámadásokkal tarkítani az egyébként szilárd védekezésre épülő taktikájukat. Egy dolog persze felrajzolni valamit a mágnestáblára, másik pedig kivitelezni azt.

Luis Enrique újra áthúzta az argentin mester terveit, de olyan szinten, hogy a csapat még Messi hiányában is elképesztő mértékben tudott dominálni a mérkőzésen. Cholo a tavalyi fiaskók után újra a 4-4-2-es felállás mellet döntött, amelyben a két szűrő előtt hol Torres, hol Griezmann, hol pedig Oliver Torres vállalta magára a "váratlant húzó" szerepét. A hazaiak támadói keresztmozgással kívánták megbolondítani a Barca védelmét, hogy aztán valaki egyenesen a kapura törve indulhasson meg a védők közt. Ehhez azonban el kellett volna juttatnia a labdát valamelyik támadójához, ami Arda Turan hiányában igencsak nehézkesen ment. 

Lucho végül nem változtatott sokat az alaptaktikán, s köszönhetően a kreativitást erősen nélkülöző piros-fehér középpályának, Iniestáék a mérkőzés túlnyomó részében uralni tudták a pálya ezen részét. Sőt, gyors és - ami sokkal jobb hír - pontos labdajáratással pillanatok alatt tudták áthozni a labdát a két szűrő között az ellen tizenhatosáig, majd annak térfelén letáborozva rendkívül türelmesen, enyhe altatás után egy-egy felpörgetett akcióval,betöréssel vagy kulcspasszal próbálták feltörni a madridiak szigorú védelmét. 

A mérkőzés egyik kulcsjelenete, a labda nélküli mozgás magasiskolája, amelyet már többször is észleltem a csapat repertoárjában (tegnap néhányszor pl. Sergi Robertóval is), valamint kiváló példa arra, mennyit jelent, ha támadóink lendületből vezethetik a labdát a védelemre:

A tizennegyedik percben járunk. Neymar épp cipőt cserél, amikor Iniesta vesz át egy lasztit lendületből, és (miután Jordi Alba visszamozgásával terület nyílik) egy (a BL döntőben is látott) testcsellel és ritmusváltással két embert lerázva indul meg váratlanul az ellenfél védelmének közepe(!) felé. 

Ezt látva Suarez megindul az előtte levő üres területre, Rafinha pedig nagyon okosan a középcsatár helyére. Mivel Giméneznek Iniesta előtt kell lezárnia a területet, Godinnak pedig a védelem mögé sprintelő urut kell felvennie, Filipe Luiznak nincs más választása, mint követni a kis brazilt. 

E pillanatban a Barca három(!!!) támadója elérte, hogy az Atletco nyolc(!!) mezőnyjátékosa a saját tizenhatosuk közepén tömörüljön, teljesen szabadon hagyva a védelmük bal oldalát, ahol Iván jelenik meg szinte a semmiből. 

Rakitic kissé kisodródva már nem tudta jól eltalálni a labdát, ráadásul a végig kiválóan védő Oblak is jól zárta a szöget, így gól sajnos nem született a támadásból.

Ez a nagykönyvben megírt figura később ilyen vagy olyan formában, de visszaköszönt még a mérkőzésen (többnyire  Neymar beindulásai után), s kiválóan szemlélteti, hogyan képes a csapat üres területet találni ott, ahol előtte még nem volt. 

A második félidőben aztán a társaság kissé nehezen pörgött fel, az erre ráharapó Atleti pedig meg is büntette a néhány pillanatra elmélázó védelmünket, de hála a gyors válasznak, és Leo beállásának, rendkívül jó és magabiztos játékkal sikerült beseperni az újabb három pontot a félelmetes Vicente Calderónban. Az egyetlen dolog ami hiányzott, talán csak az volt, hogy valaki felvegye a labdát és bedobja azt az ellenfél kapujába. Lahozt biztosan nem zavarta volna.

Ter Stegen - Bravo sérülésének köszönhetően ez volt germánunk első ligamérkőzése, de az ellenfél nem igazán tudta letesztelni, mire is képes. A gólnál nekem is úgy tűnt, mintha nem tudná eldönteni, menjen vagy maradjon, így az egy helyben való totyorgás után nyúlhatott is maga mögé a hálóba. Persze nem lenne fair őt elővenni a gólért, de lett volna ideje kirontani Torresre, ezzel is csökkenteni annak esélyét a gólszerzésre. (6,5)

Sergi Roberto - a La Masia tanonc szereplése rengeteg kellemes kérdést vet fel. Elsőnek például, hogy ki az a Douglas, és hogy ki a francnak tudjuk majd elpasszolni úgy, hogy ne bukjunk rajta túl sokat? Másodiknak, hogy Dani visszatérése után van-e értelme máshol is szerepeltetni Lucho kedvencét? Harmadszor pedig: Dani távozása után Aleix Vidal vagy ő legyen az első számú jobb bekk a csapatban? Bárhogyan is lesz, azt tudjuk, hogy ebben a pozícióban még zöldfülűként is szinte klasszis teljesítményre képes. Végig megjátszható volt a jobb oldalon, Koke sem evett meg sok sót mellette, a végén pedig volt egy óriási mentése is. Fiam, ez már több mint bíztató! (7)

Mascherano - Javier menetrendszerűen ránk hozza a frászt, s az egyik ilyen tétovázása ezúttal gólba is került. Vigvik szerint Jordi Alba kapcsolt későn a gólnál, nekem viszont inkább úgy tűnt, hogy Masche nem lépett be a Griezmannal kilépő Mathieu helyére. A jó hír azonban az, hogy sokkal több pozitívumot tudunk fölidézni a tegnapi meccsről, mint negatívat. (7) 

(megj.: Kikockáztuk a dolgot, valóban Alba a hunyó, mivel a két középső védő kilép, ő pedig elbambulva vár a szélen a Griezmann - O. Torres párosra. Mea culpa!)

Vermaelen - A Barca TV készített vele egy interjút a minap, ahol elmondta, idén már (köszönhetően a játékperceknek is) a csapat teljes értékű tagjának érzi magát. Olyan magabiztosságot áraszt magából, amit pl. Mathieunél vagy Bartránál nem érzek, s ami rendkívül fontos egy ilyen játékos esetében. Nagyon sajnálom, hogy újra lerobbant, de öröm az ürömben, hogy a tegnapi vádlisérülésének semmi köze a tavalyi nagy kieséséhez. Visszavárjuk.

Mathieu - felszisszentem, amikor őt láttam beállni, de remekül tette a dolgát a vörös szörnyeteg. Az persze egyértelmű, hogy a védőink közt ő a "legkevésbé" labdaügyes játékosunk, s ezt az ellenfél igyekezett néhányszor kihasználni, de Jeremy meglepően jól, sőt mondhatni hiba nélkül tette a dolgát. A gólnál ki kellett lépnie Griezmannal, így őt nem terheli felelősség. Mindenképp felüdülés volt látni ezt a performanszot tőle a Bilbao elleni borzalmak után. (7)

Jordi Alba - azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy a csapat egyik kulcsembere. Nélküle problémásabb a védekezés, nehézkesebb Iniestáéknak a támadásépítés, jóval kevesebb a veszély a bal oldalon. Tegnap este rengeteget tett a folytonos labdajáratásért az Atletico térfelén, védekezésben pedig szinte kiválót nyújtott, én legalábbis nem emlékszem túl sok Griezmann megmozdulásra. (7) 

Busquets - mivel a mérkőzés első részében gyorsan játszottuk át mi is és a madridiak is (ők inkább a széleken, hosszú labdákkal) a középpályát, ezért annyira fel sem tűnt a játéka. Aztán idővel, amikor sikerült átvennünk a teljes kontrollt, Sergio játéka is felerősödött, a második játékrészben pedig egyenesen kiváló volt. Nem voltak látványos gatyacselek, pimasz labdahúzogatások (ezeket Gabiék ellen nem is nagyon lehet), inkább amolyan klasszikusabb értelemben vett védekező középpályást játszott. (7)

Rakitic - a betömörülő csapatok ellen nem jön ki annyira a tudása, mint máskor. Eleinte persze még szükség volt rá, amíg a Gabi-Tiago tandem el nem fogyott fizikailag, de a mérkőzés vége felé Luis Enrique újra jól döntött, amikor őt, és nem Rafinhát vette le. A múltkorinál ez mindenképp jobb teljesítmény volt, és ha az a fenti helyzete bemegy, lehet, hamarabb lezárjuk a meccset. (7)

Iniesta - egyre jobban érzi ezt a mélyebb pozíciót, s itt most a Xavi által üresen hagyott szerepkörre is gondolok. A mérkőzésen - valószínűleg Messi "hanyagolásának" köszönhetően - sokkal szabadabb szerepkörben mozoghatott, s ez sokszor szemmel láthatóan össze is zavarta az Atletit. Helyenként már a legjobb Don Andrésra emlékeztetett. (8)

Neymar - lám, az ellenfél szempontjából ennyire fontos, hogy a diszkróbrazil ne vehesse át szabadon a labdát. Amint van egy kis területe, máris megindul a kapu felé, s ilyen partnerekkel a háta mögött isten tudja csak, ki tudja (szabályosan) megállítani. Messi távollétében arra számítottunk ő veszi majd át a főszerepet, s nem is kellett csalódnunk. Aggódtam persze, hogy az ellenfél stílusa miatt sokat lesz a földön és a reklamálás elviszi majd a figyelmét a fontosabb dolgokról, de óriási meglepetésemre szó nélkül tűrte az aprítását, a szabadrúgásánál pedig rajzolni sem lehetne szebbet. Nemtom' mennyibe került, de már régóta nem is érdekel. (8)

Rafinha - a mérkőzés egyik legkellemesebb meglepetése. A válogatottban megtörtént bemutatkozása, majd első gólja úgy tűnik, jót tett az önbizalmának. Nagyon jól érezte a csapat mozgását, felvállalta az egy-az-egy elleni szituációkat, és Sergi Robertóval karöltve nagyon jól látták el a védekező ill. támadó feladatukat. Végre azt látjuk tőle, amit reméltünk. Fejlődés! (7)

Suarez - a mérkőzés kulcsembere. Godínnak és Giméneznek is állandóan rajta kellett tartania az egyik szemét, így nem tudtak rendszeresen kilépni a védelem és középpálya közé besurranó Neymarra vagy Rafinhára, azok pedig egy-egy ilyen betörés során képesek voltak felbolygatni az ellenfél sorait, s kibillenteni az Atletit az egyensúlyából. Tegnap ő folytatta a minden meccsre egy kapufa játékot (lassan lehet tippelni, ki lesz a következő), a végén pedig ő terítette meg az asztalt Messinek. Hatalmas szerepe van a győzelemben... már megint. (7,5)

Messi - amikor nem láttam a nevét a kezdők között, akarva-akaratlanul is arra gondoltam, hogy ennek megint a csapat issza majd meg a levét. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A beállása után a csapat még egyet tekert a hangerőn, és érezhetően olyan sebességbe kapcsolt, amit a fáradt hazai lábak egyre kevésbé voltak képesek követni. A második Messi törp megszületésétől feltüzelve olyan felszabadult harminc percet produkált, amivel aztán ráborította a bilit a matracra. (8)

Atletico Madrid - FC Barcelona 1:2