totelcamp

Barca drukkernek lenni sohasem unalmas. Vagy a fellegekben járunk és az önbizalomtól át tudnánk gázolni az egész világon, vagy eluralkodik rajtunk "mifolyikittgyöngyösön?!" fíling és a nap se jön föl többet. Az elmúlt napok/hetek történései után tehetetlenül kell végignéznünk, ahogy a klub a szemünk láttára zabálja fel saját magát. Éveken át figyeltük, hogyan szivárognak el a kulcsemberek a vezetőségből és az edzői stábból. Írtuk, mondtuk, éreztük, hogy ennek egyszer még meglesz a maga böjtje. Jelentem, eljött a nap!

Még tavaly decemberben esett meg az eset, hogy Gaggio1981 az egyik kommentjében olyan sikerülten szedte pontokba a klub, a csapat jelenlegi problémáit, hogy azonnali lájkcunamit idézett elő az olvasók köreiben.

Frissiben fel is ajánlottam neki, hogy gyúrja át az alapanyagot leközölhető poszttá, ami meg is történt, a továbbiakban pedig el is olvashatjátok. Tekintsük az írást egyfajta összefoglaló óévbúcsúztatónak (persze utólag, mert mostanra tudtam elkészülni vele), a szó ettől a pillanattól Gaggióé.

Illetve csak majdnem, mert:

Szolg. közl. 1.: decemberben, amikor az írás született, még nem tudhattuk, hogy Zubizarreta tegnap ki lesz rúgva. Ez persze evidencia, de hátha akad, aki számára nem…

Szolg. közl. 2.: decemberben még nem láttuk a hétvégi meccset. Szintén evidencia, de hátha akad, aki számára nem...

Éric Abidal december 19-én 35 évesen az Olympiakos játékosaként jelentette be visszavonulását. Nem így kellett volna történnie. Éric Abidalnak a Barcából kellett volna visszavonulnia, ahogyan Puyol is tette, ahogyan a klub legnagyobbjai tették.

Mivel vigvik a Pedro tripla óta katatón állapotban van, s ha akad is néhány tiszta perce dolgozatokat javít, vagy visszanézi a Huesca elleni első félidőt (amitől újra visszaesik), John taknyos zsebkendőkkel várja a télapót, bastila majd értékel, ladlac pedig most egy ideig a másik elfoglaltságának (emberkereskedelem) hódol, ezért hajtás után tőlem kaptok beharangot. Nézzük mi vár ránk, az év utolsó Barca meccsén.

Bár a cím sugallhatná, hogy itt most a döntetlen és a kilátástalan játék miatti kesergés következik, egyáltalán nem erről van szó! A kesergésen már rég túl vagyunk, láttuk éppen elég alkalommal, mikor és hogyan nem működik a csapat, én sokkal inkább azt érzem, eljött az idő elfogadni és a múlton való rágódás helyett előrenézni. Majd előrelépni.

A Pep által felépített játékrendszer lényegében évek óta döcög, rosszabb esetben kiderül, hogy reménytelen és eredménytelen ezen az úton továbbhaladni. Én pedig azt gondolom, Luis Enrique meg is értette ezt, sőt lépéseket is tesz annak érdekében, hogy változtasson.

Bár konkrétan a tegnapi meccsben is voltak jelek, amik ezt igazolták, inkább érzem a szezon eddigi egészében, hogy talán történik is valami, nem csak beszélünk róla, hogy kellene.

Eseménydús napok/hetek/hónapok állnak mögöttünk. Megtudhattuk például, hogy Messi elhagy minket, azt is, hogy a szezon végén következik be az esemény, valamint azt is, hogy mindezt teszi azért, mert - CR-rel ellentétben - a klub nem volt, és most sem hajlandó kampányolni az újabb Aranylabdájáért.

De megtudhattuk azt is, hogy Vermaelen hamarosan pályára léphet. Immár negyedik alkalom lesz, amikor ezt bejelenti a klub, majd mégis titokzatoskodunk egy kicsit, hogy aztán mégis csak ismét bizonytalanná váljon a lehetséges időpont. A bizonytalanság immár a múlté, biztosan tudjuk, hogy 4-5-6 hónap és máris bemutatkozhat a nyári igazolásunk.

De ennek kapcsán megtudhattuk azt is, hogy a tilalom ellenére is igazolni szeretnénk egy játékost, majd azt is, hogy mégse.

... dughassam be. - mondta az egyszeri fiú a ciprusi lánynak. Tegnap aztán egy szoftos kis gangbang alakult ki a csillagfényes, műfüves tengerparton a helyi keménymag szeme láttára, és bár valóban nem egy "A" kategóriás partnert kaptunk, azért minden dicséretet megérdemel a csapat. Ez bizony benn volt tövig, Uraim!

Okkal voltunk óvatosak a meccs előtt, most pedig okkal vagyunk elégedettek, boldogok, de akár büszkék is. Nagy szavak és az utóbbi években - Barça szurkolók lévén - hozzá is szokhattunk, de tegnap este valóban TÖRTÉNELMET láthattunk a pályán.

A Barcelona történelmének utóbbi éveit nehéz lenne megérteni... Ronaldinho alakja nélkül. Nagyon sok érdemet tulajdoníthatunk neki abban, hogy a klub jelenleg ott tart, ahol... "Az FC Barcelona a XXI. században" - ebben a cikkben Joan Manuel Tresserras kontextusba helyezi a brazil csillag érkezését és kibontakozását. Beszél benne a virtuozitásáról, a képességéről, mellyel képes megálmodni az egyes akciókat, az általa közvetített érzelmekről és a mosolyáról... Majd miután elérkezik a sportban és a társadalmi megítélésében elért csúcshoz, Tresserras beszél nekünk a bukásról is, amit az itt tartózkodása utolsó másfél évében megélt.

Persze, hogy számtalanul sok elnézésnek, valamint bocsánatnak kérésével kell kezdenem a posztot, mert kizárólag az én hibám, hogy elmaradt az Ajax értékelő.

Nem magyarázkodás, csupán tény, hogy hiába próbáltam megalkotni, egyéb kötelezettségeim következményében annyiból álltak utóbbi napjaim, hogy vagy el voltam foglalva az egyéb kötelezettségekkel, vagy félájultan beestem az ágyba, ott pedig alvással múlattam az időt.

Ugyanakkor ebben a helyzetben is van valami, ami mégis jó: egy poszttal letudunk kettőt! Merthogy máris nyakunkon az újabb bajnoki forduló.