totelcamp

Okkal voltunk óvatosak a meccs előtt, most pedig okkal vagyunk elégedettek, boldogok, de akár büszkék is. Nagy szavak és az utóbbi években – Barça szurkolók lévén - hozzá is szokhattunk, de tegnap este valóban TÖRTÉNELMET láthattunk a pályán.

Egyéni értékelő:

Bravo – a legfontosabb, ami ebből a meccsből átjött, a tény, hogy a múlté lettek a kommunikációs problémák a védelemmel. Ültek a kifutások, helyén voltak a védőkhöz viszonyított távolságok, nyomát nem láthattuk a kezdeti – egymás közti - bizonytalankodásoknak. Külön értékelendő, milyen önbizalommal oldotta meg a labdakihozatalokat, nem is egyszer – 8

Alves – ez volt az idei első meccse, amikor majd’ minden szempontból elégedett voltam vele. Ráadásul az okát is tudom: ha egy Suárez kaliber játszik előtte, nem szükséges mindenáron fenn erőlködnie, mert a támadó alapvetően egyedül is megoldja a feladatát. Főleg az első időszakban maradt fegyelmezetten hátul, ezzel pedig lényegében meg is oldottuk azt, nehogy érdemben lekontrázzanak, de azt is, hogy az ellenfél hiába játssza át a középpályát egyetlen hosszú labdával, nem lesz automatikusan baj belőle, mert elegen vagyunk hátul. Már csak arról kellene leszoknia, hogy mindenáron és kizárólag Messit keresi a beadásaival, passzaival. Tegnap is volt olyan szituáció, amikor lényegesen jobban jártunk volna, ha nem ezt tekinti az egyetlen helyes elképzelésnek a pályán – 8

Piqué – mindössze egyszer fordult elő, hogy versenyfutás miatt gondban volt, én azt gyanítom, ezt annak köszönhetjük, hogy végig megvoltunk hátul darabra. Még a kapott gólnál is ketten voltak egy emberre Alvessel, más kérdés, hogy ott illett volna nem egymásra várni, és/vagy határozottabban beleállni a szituációba - 8

Mathieu – nyilván nem ő lesz az, akit a leghangosabban fogunk emlegetni, mint sikeres új igazolás, de úgy néz ki, nagyon is eltalált választás volt a személye. Külön elismerés jár neki, hogy még utolsó emberként is bevállalta a sárgát egy taktikai szabálytalanságért cserébe - 8

Alba – kezdem azt érezni, hogy piszokul ki lett találva a helye Neymar mögött. Most már sorozatosan látható, milyen jó ütemben fut fel a vonal mellett a brazil mellé, és az is, milyen jó érzékkel adják meg a területet a másiknak, mikor éppen hogy jön ki a lépés. De nem csupán arról van szó, hogy a felfutó védő embereket visz el a támadó elől, mert a kölcsönösség is világosan átjön a képernyőn, ez pedig magában hordozza a folyamatos kiszámíthatatlanságot. Tegnap ráadásul védekezésben is sikerült megbízhatónak és hasznosnak lennie - 8

Busquets – ha nem is törvényszerűség, azért nem ritka eset, hogy az ellenfelek a meccs elején igyekeznek sok futással-letámadással megnyitni a bulit, ilyenkor pedig alapvető fontosságú lesz, hogy ő éppen melyik énjét vitte a pályára. Tegnap a flegma helyett a koncentrált Busquets jutott nekünk, ez pedig azt is jelentette, hogy lényegivé és érdemivé vált a védőmunkája. Nem véletlenül övé a legtöbb labdaszerzés (10, de szemre is átjött, milyen sok fontos közbelépése volt), de azt is érdemes magasan értékelni, hogy egyetlen labdát sem vesztett (100 % volt a passzpontossága) - 9

Xavi – fentebb említettem, hogy a védelem milyen fegyelmezett tudott maradni mindvégig, itt azt illik kiemelni, hogy bizony a középpályásaink is nagyon sokat tudtak a csapatnak adni hátul. Az utóbbi években megszokottal ellentétben ezúttal ő is rendre visszaért, érezhető volt, hogy nem csupán az erőtlen támadásvezetésben és/vagy a kétséges értékű védőmunkában merül ki a napja. Ráadásul a szezonja első gólpassza is összejött neki - 8

Rakitic – persze korai még egyértelműen kijelenteni, de lassan érezhetők egyes változások a csapat játékában, ami viszont magával hozza, hogy ő (egyre?) kevésbé tud karakteres lenni. Én azt érzem, valóban elindultunk azon az úton, hogy az elsődleges szempont a stabil védelem és a visszafogottabb középpálya lett, és nem törekszünk mindenáron a magas letámadásra, inkább hagyjuk a támadóinkat önállóan cselekedni. Egyben konkrétan visszaállni, amikor a helyzet úgy hozza. Emiatt lehet, hogy tőle is kevesebb alkalommal láthatjuk a kullancs-effektust, egyszerűen azért, mert már inkább szemből kapja az ellenfeleket, nem pedig a versenyfutásra – és olykor durvább, de emlékezetesebb szerelésekre – kényszerül. Ha mindez igaz lesz, akkor valószínűleg egyre inkább „normális” csapattá leszünk, mert egyre kevésbé lesz jellemző ránk eszetlenül benyomni az ellenfeleket a saját kapujuk elé. De egyre kevesebb alkalommal „lesz szerencsénk” dögunalmas Barça meccsekhez is - 8

Messi – az egész világ róla beszél, így nekem már nem szükséges - 253

Neymar – már eddig is gyaníthattuk, de mostanra egyértelmű lett, hogy nagyon is működik nála az a bizonyos kémia Messivel. Amit ez a meccs megmutatott nekünk, az, hogy a jelenség már kétirányú, nem korlátozódik arra, hogy Messi dobálgatja a gólpasszokat neki. Érzik is egymást, de még fontosabb, hogy jól is érzik magukat a pályán, ha a másik is ott van. Bár a bíró a szokottnál is fogalmatlanabb fasz módjára művelte a tevékenységét, hihetetlen, hogy most már sorozatosan és mennyire nem kap védelmet a pálya mozgó kellékeitől! És ez NEM egy „miért engedik bántani a mi kis kedvencünket” típusú siránkozás, hanem arról van szó, hogy érezhetően több tisztelet kap a játékvezetőktől például Messi, vagy Xavi, míg Neymarral szemben lényegében büntetlenül megengedhetnek maguknak bármilyen gusztustalan mocskot az ellenfelek. Egyáltalán nem véletlen, hogy sikerült összeszólalkoznia az egyik tahóval a meccs után, Banegát például már a második félidő közepén nyugodtan ki lehetett volna szórni csak róla - 10

Suárez – ha esetleg akadna egy kis szabadidejük valahol a naptárban, adhatna leckéket Alvesnek beadás tárgykörben, hátha... Tiszta, hogy egyelőre még nem igazán találja az összhangot a többiekkel, az is, hogy túlzottan és néha feleslegesen udvarias a pályán, de máris látszik, hogy idővel minden idők egyik legjobb-legemlékezetesebb támadóhármasa lehet a mienk - 8

Rafinha – két villanás máris elég volt, hogy meggyőzzön arról, nem tévedtünk, amikor azt gondoltuk, nagyon is helye lehet ebben a csapatban

Adriano – pályára lépett és ott volt a meccs utáni megemlékezésen is

Pedro – ahogy vigvik szokta mondani: cerberus sensor retro ecet referendum