totelcamp

Valahogy mindig rám jön ki az Atléti... (Igazából persze nem, de olyan érzés.) Szóval elgondolkodtam, hogy vajon mitől lesz egy csapat szimpatikus avagy antipatikus. A kedvenc csapatot vegyük ki a játékból, mert azt általában fiatalon, esetlegesen már gyerekkorában kiválasztja az ember, és általában (komolyanvehető szurkolók esetében) nem nagyon változik az idővel. Ellenben egy-egy - elvileg semleges - csapat az érzelmek széles skáláját válthatja ki az évek folyamán.

Nyilván a kedvenc csapat valamelyest determinálja az ember preferenciáit, például nehéz elképzelni, hogy valaki kimondottan pozitívan viszonyuljon egy ősi riválishoz. Tulajdonképpen ez egy sima előítélet, amiről sokat lehetne moralizálni. Azt ne vegyük el tőle, hogy sokat ad a foci élvezeti értékéhez, elvégre a szurkolás nem csak a pályán történő eseményekről szól, hanem szinte mindenkinek van hozzá valami mellékes - meccsnézés a stadionban, kocsmázás a haverokkal, neadjisten online észosztás...

De azért a legtöbb együttes szimpátia-indexét mégis csak valami tőlünk függő viszonyrendszer mentén alakítjuk ki, nem pedig készen kapjuk a kedvenc csapatunkkal csomagban. Az az igazság, hogy nálam ez utóbbi sokkal meghatározóbb, mint az elvileg öröklött, beépített anti-Real fícsör. Azt akartam ebből az egészből kisütni, miként lehet az, hogy az Atléti ennyire mélyen van a szememben. Mert ott van, már jópárszor kifejtettem.

Csak egy dolgot emelnék ki az első mérkőzésről: nagyon visszás dolog egy teljesen egyértelmű lapot azzal megkérdőjelezni, hogy megváltoztatta a meccset, nem következett az összképből. Ennyi erővel reklamálhatnánk a sporinál minden ilyen kósza, véletlenszerű ellenakcióból beszedett gól után, hogy ugyan ne adja már meg...

Tetézi a dolgokat, hogy igazából nem egy reménytelen balfaszok gyülekezete az Atlético, így különösen bosszantó a pokróc stílusuk. De játéktudásuk egyben a jelenlegi rettegésünk táptalaja is. Mert nézzük mélyen magunkba, és mondjuk ki: eszméletlenül parázunk. Kevés olyan csapat van, akik ellen előnyről igazán aggódnunk kellene, de Simeone fiai pont ilyenek.

Nem kell cifrázni az okokat: ez a formaidőzítés most nem sikerült. Messi ősszel kimaradt két hónapja szinte tankönyvbe illő módon jelentkezik a hullámvölgyben is: ami tipikusan január vége - február eleje szokott lenni, az most március vége - április eleje lett.

Messi kapott már tőlünk is hideget-meleget - amivel természetesen nem kötelező egyetérteni -, de akárhonnan is szagoljuk most Ibolyát, az szerintem világos: nagyjából Messi teljesítményén áll vagy bukik a továbbjutás, sőt, talán az egész szezon. Az utóbbi pár meccsen bemutatott lődörgése egészen biztosan kevés lesz. De az a helyzet, hogy az utóbbi 8-10 évben rengetegszer volt ez a szitu, hogy a kis argentinban volt minden bizodalmunk, és nagyon ritkán maradtunk hoppon, szóval azért nem kell elkezdeni írni a végrendeletet sem.

A másik kulcspont a védekezésünk lesz. Egyszerűen ha mi kapjuk az első gólt, onnantól kezdve a komfortzónájukba vonulnak majd, és olyankor iszonyatos nehéz onnan kicsalogatni őket. Ha ez nem következik be korán - s nem alakul váratlanul jól sem a mérkőzés -, előbb-utóbb eljön az a pillanat is, amikor be fogunk szorulni. Akárhogy is, a védekezés szervezettsége elsődleges szempont lesz - sajnos ezzel is voltak mostanság problémáink, főleg a középpályán estünk szét időről időre. Bár az MSN-ről el lehet képzelni bármit, akár azt is, hogy hirtelen felindulásból kitömik Oblakot, de inkább arra kell számítani, hogy ezzel a meglévő sovány előnnyel kell jól sáfárkodni.

Ne fossá má' vigvik, kettőt vágok, elég lesz?

Tulajdonképpen megint oda lyukadok ki, hogy Messi lesz a kulcs. Tavaly a döntő meccseken meg tudta tenni, hogy a védekezésből is oroszlánrészt vállalt. Ha ez most is megtörténik, én nehezen tudom elképzelni, hogy az ne vinné magával a csapatot is - mind mentálisan, mind a nyújtott teljesítménye okán. Áhh... akárhogy csűröm-csavarom, egyrészt szétvet az ideg, másrészt meg azt akarom, rettentően verjük meg a Atléticót - ennyi a lényeg.

Atlético Madrid - Barcelona
Bajnokok Ligája negyeddöntő, visszavágó
Madrid, Vicente Calderon, 20:45

Várható kezdők
Atlético: Oblak, Juanfran, Godín, Lucas Hernández, Filipe Luis, Saúl, Gabi, Koke, Griezmann, Correa, Carrasco
Barca: ter Stegen, Alvés, Piqué, Mascherano, Alba, Busquets, Iniesta, Rakitic, Messi, Suárez, Neymar