totelcamp

Barca drukkernek lenni sohasem unalmas. Vagy a fellegekben járunk és az önbizalomtól át tudnánk gázolni az egész világon, vagy eluralkodik rajtunk "mifolyikittgyöngyösön?!" fíling és a nap se jön föl többet. Az elmúlt napok/hetek történései után tehetetlenül kell végignéznünk, ahogy a klub a szemünk láttára zabálja fel saját magát. Éveken át figyeltük, hogyan szivárognak el a kulcsemberek a vezetőségből és az edzői stábból. Írtuk, mondtuk, éreztük, hogy ennek egyszer még meglesz a maga böjtje. Jelentem, eljött a nap!

Ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy egyszer-valamikor már közöltünk egy írást, ami egy bizonyos Xoel Cardenas nevű fickó fejéből pattant ki. De mivel pontosan nem emlékszem, mikor, komolyan utánakeresni meg lusta vagyok, kénytelenek lesztek arra hagyatkozni, hogy állítom, az az írás jó volt. Különben minek fáradtunk volna a fordítással, meg a beszerkesztéssel?

Mivel menthetetlenül (és hálisten') nyakunkon a szezon, egyre inkább sürgető a belső késztetés, hogy írjunk valamit a jelenlegi-pillanatnyi helyzetről -, meg a csapatról, meg úgy egyáltalán -, szerencsés, ha véletlenül beleakadunk egy írásba, ami pont erről szól. És ráadásul jó is, mert itt-ott új/kevésbé közkeletű gondolatok is vannak benne.

Arról nem beszélve, hogy jósolgatni szeret a fene, így aztán másra hagyhatjuk, ha végül csúfosan bukik az, amit kitalált a fejében. Íme a cucc: