totelcamp

Ha nem olvasom vigvik beharangját, őszintén mondom, nem tudtam volna arról, mennyivel esélyesebb volt előzetesen a Madrid nálunk. Arra szokás szerint fel voltam készülve, hogy a meccs esélyei kiegyenlítettek, különösebb elvárásaim se voltak önmagunk felé, tekintve, hogy (át)alakulóban vagyunk, és a szezon első komolyabb erőpróbáját már korábban elbuktuk, a PSG ellen.

Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez a párharc jó ideje apróságokon múlt/múlik/múlhat, mert még akkor is igaz volt ez, amikor érezhetően és jellemzően mi domináltuk azt. Az utóbbi évekből gyakorlatilag az 5-0-t tartom az egyetlen olyan meccsnek, ami minden szempontból egyértelmű volt, még a 2-6-ban is voltak momentumok, amiknek köszönhetően könnyen alakulhattak volna másképp is az események. Nem beszélve a többiről, amik eredményeikben se voltak lehengerlően egyértelműek.

Nem tudom, mi lehet az oka, de évről-évre beigazolódik a feltételezés, miszerint egy új edző (új csapat?) munkája körülbelül tíz meccs után kezd érezhetően kirajzolódni - részletes és alapos taktikai elemzés nélkül is. És személy szerint azt gondolom, az eredményektől függetlenül is jó irányba próbálunk elmozdulni az utóbbi évek bizonytalanságai után.

Egyrészt fejben is kezd alakulni a társaság, másrészt - azt érzem - Luis Enrique megpróbálja először az egyének szintjén megtalálni a legideálisabb posztokat-feladatokat, ebből pedig kialakul a csapat egysége is. A játékban, a pályán és azon túl is. Átmeneti problémák ugyan vannak (lesznek is, hisz nem csak mi vagyunk a pályán, az ellenfelek is!), de tény, hogy végre érdemben akarjuk kezelni a korábbi gondjainkat, nem csupán beszélünk arról, hogy kellene.

Adja magát a következtetés, hogy a Rayo bebizonyította, mit nem szabad játszani a Barça ellen, mégis azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy hihetetlenül szimpatikus ez a bátor támadójáték a Liga egyik legszerényebb költségvetésű csapatától. Akkor is, ha a végeredménye nagy valószínűséggel előre borítékolható.

A Rayo gyönyörű labdakihozatalokkal, villámgyors és okos támadásokkal, gólhelyzetekkel bizonyította, helye - sőt, megbecsült helye - van az első osztályban. Nyilvánvalóan nem (volt tegnap sem) egy kategória a két csapat, mégis innen küldöm őszinte elismerésemet annak a rayongótábornak, amely csak a legvégén kezdett "putabarszázni", akkor is már csak jobb híján.

A válogatott szünet miatt ugyan időben távolabb van, de fél szemünk máris a clásicón lehet, az Ajax után az következik a sorban. És az eddig alapállapotnak számító Suárez eltiltás is véget ér, ráadásul úgy, hogy két válogatott meccs is a lábában lesz addigra.

Tudhattuk, hogy a PSG másik kávéház, emlékezhettünk, mennyire nyílt meccset volt már szerencsénk játszani velük, nem is egyszer. Közhely, de a BL-re nézve újra meg újra igaz: tényleg apróságokon múlik egy-egy meccs, ezen keresztül pedig az egész sorozatbeli szereplés. És nem csak a döntőben/elődöntőben, már előtte is.

Árulkodó volt/lehetett, hogy a PSG Európa jelenlegi élmezőnyéhez tartozik labdabirtoklás tekintetében, ezt az adatot pedig lehet lekicsinylően "Barçamániának" bélyegezni, mégis azt jelenti mindenhol a világon, hogy az adott csapat játékosai technikailag magasan képzettek, értsd: nagyon is van fogalmuk arról, mit kezdjenek a labdával.

Barcelona - Granada 6-0 (3-0)

Kicsit nehezen ugyan, de azért beindult nekünk is tegnap este. Viszonylag nyilvánvaló szándékunk volt, hogy az elején a hátsó sorukat feltoljuk a kapu mögötti kanyar alsó soraiba, és negyed óra alatt elintézzük a lényegi dolgokat. Ez aztán nem nagyon jött be, mert Messinek sajnos nem szólt senki, és ő épp azon merengett, vajon mi az a fényes korong az égen, ami nyilván nem szeret jó focit nézni, mert meccsek alatt oly ritkán tűnik fel. Hogy a talált gól ébresztette fel, vagy magától kapott észbe - talán nem is fontos. Sok egyéb általános maszlagot ehhez nem fűznék, jól elpicsáztuk őket, a gólkülönbség kivételesen hű képet ad a történtekről.

Levante-Barcelona 0-5

Volt a Pep-korszak elején egy olyan párhetes, sőt inkább párhónapos időszak, amikor megvolt az átlag 4-5 rúgott gólunk, és a védelem is perfektül működött, aztán amikor jött egy "döcögős" 2-0-s győzelem, már csalódásként könyveltük el. Na ez a tegnapi tegnapelőtti meccs épp olyan volt, mint azok közül az ötnullás meccsek közül valamelyik. Izgalmas nem volt, olyannyira, hogy egyik szurkolótábor sem akadt fenn sem a kihagyott büntetőn, sem a piros lapon, és le is rendeztük a lényegi részt 30-40 perc alatt, utána meg még olyan perverzitásokra is maradt idő, mint a Pedro-gól.

Villarreal-Barcelona 0-1

Tavasszal egy ilyen meccset elveszítettünk volna, de ez már nem ugyanaz a Barca. Az idei nyár alatt jelentős változásokon ment keresztül a Barca, és ez a folyamat még mindig tart, ami nem is csoda, hiszen még csak két tétmeccsen vagyunk túl. Azonban vannak dolgok, melyek nem változnak most sem, hiszen a csapatot továbbra is Leo Messi és a La Masía kettőse határozza meg leginkább. Luis Enrique bátran nyúlt a fiatal játékosokhoz egy olyan pályán is, amely nem a legkönnyebb hétvégi kiruccanások közé tartozik, és nyomatékosította, hogy a kezdőcsapati tagságot a legnagyobbaknak is el kell nyerniük. És nem a levegőbe beszél, amikor azt mondja, hogy bízik az utánpótlásban.