Éppen ideje volt már egy könnyed gálának ebben a testileg-lelkileg feszített sorozatban, a Getafe pedig tökéletesen meg is felelt az (előzetes) elvárásainknak (is). Különösebben nem is akartak, nem is hittek-bíztak, de legalább nem is kezdtek eszetlen rugdosódásba tehetetlenségükben.
Hamarosan az újabb igazi kihívások jönnek, addig ez a hétközi kikapcsolódás meg abszolút megfelelő volt nekünk. Mind eredményben, mind látványban.
Egyéni értékelő:
Bravo – két nem tökéletesen ütemezett kifutása is volt a meccsen, mindkettőt látványosan ki is javította végül – 8
Alves, Bartra, Mathieu, Adriano – bár az első félidőben akadtak némi visszarendeződési problémák a középpályások részéről, minden egyes védőnk tudott legalább egy alkalommal emlékezeteset és kulcsfontosságút villantani – 8
Bartra – egyelőre nem tudhatjuk, hogyan alakul majd Vermaelen pályafutása nálunk, viszont egyre inkább támogatnám őt elsőszámú játékosként szerepeltetni. Magabiztos, kiegyensúlyozott teljesítményre képes, a levegőben is tökéletesen megfelel, benne van, hogy akár még Piquével is felvegye a versenyt, mint a védelem elsőszámú embere, akkor meg miért ne őt preferálnánk akárki más helyett?
Busquets – bár nincs különösebb jelentősége, az ellenfélnek köszönhetően tegnap pont abban a légüres térben tartózkodott jellemzően, ahol védekeznie nem kellett nagyot, támadásban meg nem igazán volt szükség rá - 8
Xavi – javaslom mindenkinek, hogy egy hasonlóan lefutott meccs közben próbálja meg x percig kizárólag őt figyelni a pályán, mert érdemes. Már sokan elmondták, mennyire fontos a játékosok labda nélküli mozgása, ő pedig konkrétan etalonnak számít ebből a szempontból (nem mellesleg Iniesta is). Bámulatos, ahogy a labdajáratás függvényében folyamatosan a szabad passzvonalakra helyezkedik, ahogy azt világosan le is kommunikálja a többiek felé, de főleg az, mennyivel hamarabb felismeri mindenki másnál a pillanatot, amikor az ellenfél olyan folyosót enged neki, de még inkább valaki másnak, amikor egyértelmű támadásvezetés lehetősége áll fenn. Ezek azok a pillanatok, amikor nem csak megadja a biztonságos passzsávot, de még külön jelzi is, hogy éppen akkor érdemes őt keresni a csapatjáték továbbgördítése érdekében. Másik továbbra is tagadhatatlan erénye, hogy a labdafedezése még mindig etalon, és az ellenfelek gyorsan rá is fázhatnak, ha kevésbé fontosnak tartják az ő semlegesítését, mint ahogyan az korábban kulcskérdés volt ellenünk. Bármely csapatnak a világon megfizethetetlen kincs egy olyan játékos, aki egyrészt folyamatosan megjátszható, de ráadásul a társak feltétel nélkül meg is bízhatnak benne annyira, hogy tudják, nem lesz baj abból, ha ráhagyják a labdatartást. A gólja is remekbeszabott lett, de még inkább lenyűgöző az a félérintés, amivel Neymart gólhelyzetbe hozta. Egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy megtehetem még a jövőben, így most ragadom meg a lehetőséget, hogy megadjam neki a maximumot, elsősorban a feltétlen tisztelet jeleként – 10
Rafinha – (ő is) bizonyíték lett arra, mennyivel könnyebb mindenkinek jól játszania, ha Messi oldalán-közelében lehet. Eddig jellemzően az ellenkező oldalon láthattuk őt, és bár abból is sikerült jobb meccseket hoznia, tegnap Leo lett a kulcs abban, hogy ennyire jól sikerült számára a kilencven perc – 8
Messi – már az előző meccs után megnyugodhattunk, hogy jó erőben bírja a szezon végét, most már a mosolya is bizonyíték lett arra, hogy fejben is abszolút rendben van. Hatalmas jelenet volt, amikor – asszem’ – Neymarra vigyorgott vissza egy kihagyott helyzet után – 9
Neymar – szintén az előző meccs után és szintén egy újabb pozitív jel arra, hogy a legjobb formában érkezik a szezon legnehezebb időszakához – 9
Suárez – alapból adtam volna neki egy évet arra, hogy tökéletesen beilleszkedjen, de „úgy döntött”, neki nem kell ehhez ilyen sok idő - 9
Sergi Roberto – egyre inkább valószínűnek tűnik, hogy a nyáron távozni fog, azt gondolom, most jutott el arra a pontra, ahol döntenie kell: vagy örök sokadik a Barçában, vagy elkezdi a karrierjét valahol, ahol ráépíthetik a középpályát. Barça tanítványként Denis Suáreznek sikerült egy komoly spanyol csapat meghatározó alakjává lennie, ez szerintem benne is megvan
Pedro – valószínűnek tartom, hogy a nyáron már tényleg távozni fog, de nem a kevés lehetőség miatt, sokkal inkább azért, mert ebben a csapatban megrekedt egy olyan színvonalon, ami neki se jó, de a csapatnak se. Értékelem az akarását, értékelem az önzetlenségét is, de tegnap is legalább egy helyzetet feleslegesen túlbonyolított éppen az utóbbi miatt. A másik lehetőség, hogy posztot vált a csapaton belül, mert már a maradék önbizalmát is elvesztette, így meg támadóként hasznavehetetlen
Montoya – nagyon úgy tűnik, hogy Alves egyelőre marad, ő második számú opcióként ugyan megfelelő, de kérdés, mennyiben elég ez neki? Az már elég biztosnak látszik, hogy nem lesz képes felnőni a feladathoz, ami a Barça kezdő számára alap elvárás
Powered by 