totelcamp

A szezon egyik legnehezebb idegenbeli meccse ezúttal is igazolta, hogy nem véletlenül hívjuk/tartjuk annak. Előtte, közben és utána is. Hogy aztán jövőre (vagy akár még ebben a szezonban is) megint annak tarthassuk előtte, közben és utána is. És mivel néha bele szoktam olvasni a kommentsorba, ezúttal engedtem a többség határozott kívánságának és hiába volt készen már vasárnap este a poszt, a kilövéssel megvártam a többek által hőn áhított kedd-szerda magasságát. És ez pedig azért volt jó, mert így már már eleve bele se írtam a „ma-tegnap”, illetve „ma este-tegnap este” szavakat.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – aki akarja, elhiszi, hogy volt nálunk kapusháború és Bravo végül ezért (is) távozott, a személyes véleményem az, hogy nem volt. Inkább esélyes, hogy a sajtó generálta a „botrányt”, ami most eléggé adja magát a Barça kapcsán, tekintve, hogy kimondottan éles rivalizálás van/lesz több poszton is. Ha viszont már „ezt akarta magának”, akkor rendesen bele is nyúlt a közepébe. Több (51) pontos passza volt, mint bármely Bilbao játékosnak (49), köszönhetően annak, hogy olyan komolyan kellett mezőnyjátékosba átmennie, amit azt hiszem egyikőnk se látott még Barça/focimeccsen. Az az egy igazán veszélyes hiba meg azt gondolom, belefér. Ha megengedünk passzolgatás közben sorsdöntő bakit akár egy középpályásnak is, akkor egy kapustól maximálisan tolerálható - 7

Alba – mivel a Bilbao szinte az egész meccset a mi térfelünkön töltötte, neki is elsősorban a védekezés jutott, felfutni inkább már a második félidőben volt lehetősége. Nemsokára kiderül, vajon a hirtelen jött érdemi riválisnak (Digne) köszönhető-e, de a tavalyi szezonhoz képest remekül összekapta magát. Védekezésben nem emlékszem hibájára (az elején futották le egyszer veszélyes pillanatban), a nagyon fontos középre beváltásai közül is láthattunk párat, aztán amikor már támadni is volt lehetősége, korrekt módon megoldotta azt is. Az meg természetes, hogy Turan hiába kapta össze magát, mégsem Neymar. Aki mellett azért könnyebb jól játszania bárkinek - 6

Umtiti – Masche sérülése miatt egy újabb mélyvíz jutott neki, tetézve azzal, hogy érezhetően az ő oldalát nyomták támadásban szinte végig. Abban legalábbis biztos vagyok, hogy alapesetben nem a szezon egyik szokásosan legnehezebb idegenbeli meccsén lett volna kezdő alig pár hét közös munka után. Messze még a szezon vége, de erős a gyanúm, hogy egyike lesz a bevált igazolásoknak - 6

Piqué – érdekes módon, ő szinte végig „kimaradt a jóból” annak köszönhetően, hogy a Bilbao támadásainak javarésze a másik oldalra koncentrálódott. Vagy csak én siklottam el felette, köszönhetően annak, hogy izgalmas volt a meccs, ezért elsősorban szurkoltam, nem pedig jegyzeteltem, vagy fejben már közben készültem az értékelőre - 6

S. Roberto – valószínűleg ez az utolsó alkalom, hogy az összevetés Alvessel bármilyen formában befér egy posztba, mert kérdés ez ügyben már nem sok van. Sergi Robertónak nagyságrendileg négy meccsre volt szüksége ahhoz, hogy feledtesse elődjét. Ha fentebb azt írtam, hogy Turan mellett nehezebb az élet, mint Neymar mellett, akkor ide feltétlenül passzol a megjegyzés, hogy Messi mellett aztán minden végtelenül könnyűnek és egyszerű(nek tűnik). És ezzel egyáltalán nem veszem el az egyéni érdemeit, amit nem csak védekezésben, de még inkább támadásban bizonyított. Ha jól emlékszem, négy alkalommal is sikerült átkígyóznia az ellenfélen, és ha konkrét gól épp nem is lett ezekből, abszolút bíztató a jövőre nézve - 8

Busquets – nem tudom, mennyire lesz ez tendencia idén, de a Sevilla után újabb jeleket láthattunk arra, hogy az ellenfelek egyik alapvető szándéka őt kikapcsolni a játékból. Vagy annak szervezéséből. Most persze ez automatikusan adta magát azzal, hogy lényegében a Bilbao középpályás sora vette őt körbe (nem pedig az egy támadója és - mondjuk - két feltolt középpályása), így én személy szerint elnézem neki azt a két komoly hibát, amiből nagy baj is lehetett volna. Mert nem a flegmaságot, vagy a koncentráció hiányát éreztem mögöttük, hanem egyszerűen azt a tényt, hogy levegőt venni sem volt ideje. Az én szememben éppen a két komoly hibájával bizonyította, hogy mekkora klasszis. Mert egy „mezei” játékos ezt a nyomást nem úszta volna meg nyolc-tíz komoly hiba alatt - 7

Turan – idén az egész spanyol mezőnyben ő az a játékos, aki a legtöbb gólnak volt közvetlen főszereplője. Értendő ez alatt a három gólja és a három gólpassza. Ha akarom, rámondom, hogy ezzel a formájával nincs is szükségünk egy újabb támadóra, de azért mégis. Mégpedig azért, mert egy dolog, hogy az ilyen magasan letámadó ellenfelek fekszenek neki, de nem biztos, hogy ez akkor is így lesz, amikor a szokásos játékunkat játszhatjuk sorozatban. Mert nagyon jó az, hogy ő rendre visszalép a középpályára és átformálódunk egy 4-4-2-be, de más a helyzet akkor, ha marad(hat)unk a megszokott háromtámadós felállásnál, ott pedig a saját magunk által leszűkített területen kell(ene) egy meccsen akár tízszer is megbontania az ellenfél védelmét. Ezzel persze nem akarom az érdemeit kisebbíteni, sőt maximálisan értékelem és elismerem, hogy most már sorozatosan a csapat egyik legjobbja - 7

Rakitic – azt hiszem, nem szoktunk kimondottan meccs embere címeket osztogatni az értékelőkben, de én úgy gondolom, hogy neki most kijár ez a plusz megjegyzés is. A gólja önmagában döntő pillanat volt, de még inkább értékeltem azt a melót, amit a meccsbe tett. Gyakorlatilag mindenhol felbukkant, szinte mindig mindenhol ott volt. Szerelt, ütközött, megelőző szerelt, fejelt, küzdött, harcolt, labdát szerzett, támadásépítésben részt vett. Magyarán mindent csinált, ami egy játékostól elvárható, mindezt pedig szinte tökéletesen - 8

D. Suárez – ahogy Piqué, ő is „áldozata lett” annak, hogy elsősorban szurkoltam, és nem azzal töltöttem a kilencven(akárhány) percet, hogy mindenáron fejembe véssem, mit is akarok majd írni róla. Egy momentum tűnt fel, még az első félidőben, egy mostanában leggyakrabban Messitől megszokott kiugratás típus. Ami az új Barça játékában már nem a gyors kipasszolgatást jelenti, hanem azt, hogy egyszerűen valaki átemeli az ellenfél védelmét és középpályáját. Idén ebből már gólpasszt is láthattunk tőle, és ha ezúttal nem is lett belőle az, biztos, hogy tudatos figura. És számíthatunk rá a jövőben - 6

Messi –azt gondolom, ez lesz a szezon, amikor egyre inkább előtérbe kerül az, hogy inkább a csapatot támogatja, nem pedig az egyéni akciókkal kápráztat el minket. Persze biztosan lesz olyan meccs, ami szinte kizárólag róla szól, engem sokkal inkább lenyűgöz az, ahogy most már tömegesen kijavítja a többiek hibáját. Én úgy látom, hogy most már mindenki „hozzászokott ahhoz”, hogy adhat szinte bármilyen pocsék passzt neki, és lehetnek körülötte akár öten is, ő csak azért is megoldja a szituációt. Biztos vagyok abban, hogy nincs még egy játékos a földön, akire ilyen erőből rá lehetne lőni egy passzt és az ne pattanna akár méterekre is. És nincs még egy játékos, aki ilyen hihetetlenül szűk területeken képes lenne a labdát hozni-vinni, gyakorlatilag kénye-kedve szerint. Azt sejtem, hogy iskolát teremt a fociban a stílusával és azt meg tudhatjuk, hogy az élet területén mindig azok a korszakos alakok, akik valami olyat hoznak létre, ami addig nem volt - 7

L. Suárez – én már meg nem mondom, melyik ex-játékos nyilatkozta anno, hogy a legkellemetlenebb támadók azok, akik a védők minden várható rezdülését megérzik, mielőtt az még egyáltalán bekövetkezhetne. Én hiszem, hogy a foci észjáték, így azt is, hogy egy csatár akkor lesz igazán jó, ha pontosan tudja a védők fejébe már fiatalkoruktól bevésett törvényszerűségeket, idővel pedig azt is, hogy adott védő, mikor mit és hogyan tesz. Még az első félidőben volt egy momentum, amikor egy ránézésre ötvenméteres keresztlabdát kínáltak felé, ő pedig fogta magát és elszaladt a védő mögül. Tulajdonképpen értelmetlen megoldás volt, mert mindezt akkor tette, amikor a labda még javában a levegőben volt, és mire megérkezett a védő fejére, eltelt talán két-három másodperc is, de ő addigra már méterekkel arrébb volt, a tizenhatoson belül. Nem fogom tudni megmondani, honnan tudta, de a vége az lett, hogy a védő csak megcsúsztatni tudta a labdát, az pedig pontosan Sergi Roberto elé hullott, merthogy ő közben meg odaért. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ez tudatos volt, mert nem szokása közdelem nélkül feladni - 6

Mascherano – a végére jött be, én pedig szinte semmire nem emlékszem abból, amit csinált. Vagy amit nem.

Gomes – eddig csak a felkészülési meccseken lát(hat?)tam, ott az jött le, hogy mennyire idegen test ebben a csapatban. Aztán eljött a pillanat élesben is és újfent bizonyította, hogy tényleg az! Két durván szembetűnő hiba alig negyedóra alatt azért is sok, mert közben máris vannak olyan új érkezőink, akik nagyon gyorsan felvették a fordulatszámot.

Rafinha – lásd Piqué, D. Suárez, vagy Masche. Ők kiestek a látószögermből.