totelcamp

Utólag összegezve, az volt itt az egyetlen baj az első meccsel, hogy túl korán lezártunk minden kérdést, mert így kimaradt a továbbjutás öröméből az eufória. Okkal lehet némi hiányérzetünk a tegnap után, mert hiába talált korán gólt a Bayern, megfizették az árát annak, hogy legalább kettő még kellett volna nekik. Mert ahhoz támadni kell. Akkor pedig védekezni nehéz. Mi meg már tudunk kontrázni is.

Villantunk kettőt, aztán rápihentünk a szezon végére. Ami rohadt kemény lesz. Akkor is, ha négy döntő (Atlético, Depor, Bilbao, Ju…) vár még ránk, de akkor is, ha csak egy.

Egyéni értékelő:

Ter Stegen – bár fentebb azt írtam, nem volt itt pulzusoknak emelkedése pillanatokra sem, ha ő nincs, bizony sokkal érdekesebb is lehetett volna. Eddig négy új érkezőnk tette emlékezetessé az első szezonját, most már ő is feliratkozott erre a nívós listára. Biztos vagyok abban, ha majd ezt a szezont felemlegetjük, akár évek múlva is, lesz, aki megemlíti őt is ebben a fantasztikus menetelésben - 10

Alves – a tegnap este újabb bizonyíték volt arra, hogy Luis Enrique (és szakmai stábja) nem csupán üldögél kényelmesen a babérokon és „csak azért ér el bármit, mert olyan a csapata”, hanem nagyon is eltalált finomhangolásokkal tesz a sikerek érdekében. Az első meccs legnagyobb problémája ugyanis az volt, hogy a Bayern nagyon durva letámadásaival szemben bizony sokszor tanácstalanok voltunk a védelemben. És hirtelen jött a mesteri felismerés: nem szabad hagyni, hogy Piqué és/vagy Masche szenvedjen utolsó emberként, hanem rá kell bízni Danira a feladatot, és máris magabiztosabbak vagyunk. Perfektül eltalált döntés volt, ő pedig meg is hálálta a bizalmat. Ezzel lényegében ki is húztuk a Bayern méregfogát, mert hiába a vezetésük, képtelenek voltak az érdemi első félidőben igazán hatékonyan beszorítani minket - 9

Piqué – pár éve még gondolta volna a fene, hogy ekkora harcos lakozik benne - 8

Mascherano – nagyon nem ez volt élete meccse, és akkor még finoman is fogalmaztam. Valószínűleg sikerült túlzottan rápörögnie a kihívásra, emiatt vált görcsössé, és emiatt is hibázott gyakran. Annyira távol volt a „betonfal” kategóriától, hogy még gólt is kaptunk a bizonytalansága miatt - 6

Alba – bámulatos, ahogy rendre kiigazítja a lassabb középső védőink mögött megnyíló területeket - 8

Busquets – lényegében másolta az egy héttel ezelőtti önmagát, így én is fogom saját magamat. Egy számára idegen stílusban kellett játszania, legalább azt értékelni kell, hogy bevállalta, de azt is, hogy – ahhoz képest – egész jól csinálta - 7

Rakitic – mintha már a nyáron arra készültünk volna, hogy erre a meccsre hozzuk el őt. Iszonyatos kilométerek a statisztikában, csúszás-mászás, - ha kell – fogcsikorgató küzdelem. Ha nem is egy személyben, de jelentős részben ő nyerte meg nekünk a középpályát - 8

Iniesta – az utóbbi hetek szárnyalása után sikerült egy pocsék napot kifognia. Lassú volt, bizonytalan, ugyanakkor bevállalta a számára leghálátlanabb stílust. Ez a birkózás a pályán nagyon nem az ő világa - 6

Messi – mondhatnám, hogy épp csak két kulcspassz erejéig erőltette meg magát, amikor helyére kellett tenni a dolgokat, de legalább kétszer saját térfélen láttam szerelni is - 9

Neymar – lélektanilag kulcsfontosságú volt megtörni a Neuer mítoszt, a második után a Bayern is érezte, hogy már csak a tisztes helytállás maradt nekik - 9

Suárez – két önzetlen gólpassz és az a sarkazás… - 9

Pedro – sokat szaladgált, és begyűjtött egy sárgát is

Mathieu – nem volt jelentősége