Túlságosan ecsetelni azt hiszem fölösleges lenne, mit is jelent a mai mérkőzés Barcelona polgárai számára. Az első összecsapás pontosan az 1900-as évre datálódik, azaz a spanyol bajnokság legrégebbi rivalizálása elevenedik meg újra ma este a Camp Nouban.
Mivel az odavágón Munir elbaszta a bulit, és semmi érdemleges nem maradt mára, így megragadom az alkalmat és megemlékezek a nyáron eltapsolt 80 millió euróról. Ezen túlmenőleg dícséret illeti Luchot, akinek már csak ez a Spanyol Szuperkupa hiányzik a gyűjteményéből.
Unai Eméry távozása után a Sevilla drukkerek egy emberként néztek kétségbeesetten Monchira, a piros-fehérek sportigazgatójára, vajon kivel fogja pótolni az Európa Ligát háromszor is megnyerő sikeredzőt. A megmentő nem váratott magára sokáig, ugyanis az andalúz "házmesternek" rövid úton sikerült meggyőznie a chilei válogatott nemrég lemondott sikeredzőjét, Jorge Sampaolit, hogy csatlakozzon a Sevilla rendkívül okosan felépített gépezetéhez.
Teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a tavalyi évi sikerekért járnak az olyan tockosok, amelyek a valóságban a 'három Espanyol meccs másfél hét alatt' képében manifesztálódnak. Jóból is megárt a sok, gondolhatta odafent valaki, amikor a bajnoki forduló utánra besorsolt még két kupa összecsapást is, csak hogy intenzív legyen az élmény. Legyünk őszinték, a két legutóbbi mérkőzés alapján nem túlzás lefutottnak tekinteni a találkozót, szóval leginkább arra kell koncentrálni, hogy megússzuk épp bőrrel a szívélyes vendéglátást. A katalán Sport információ szerint Luis Enrique az utolsó edzés után magához rendelte Sandrot és Munir, majd levetítette nekik a Feláldozhatók című filmet, de hogy ezzel utalt-e valamire, vagy csak kedveskedni próbált a kevés játéklehetőség miatt, azt nem lehet tudni.
Már többször kifejtettem igazán mélyen lakó, már-már az abszolút nem létben táncoló szimpátiámat a liga egyes csapatai irányába, bizonyára ennek is köszönhető, hogy a tavaly januári Atlético-dömping után idén pont az Espanyollal ver minket az Isten hozott össze bennünket a sorsolás szezélye - tíz nap alatt háromszor. Mintha így év elején nem lenne éppen elég az ónos eső, meg a lehajláskor menetrendszerűen szétrepedő nadrág.
Pusztába kiáltott segélykiáltásom nyitott fülekre talált - öröm és bódottá'. Hálás feladat a blogos karriert egy 0-0-ás meccs értékelőjével kezdeni, pláne ha az ellenfél az Espanyol... Ez jutott szvob.-nak osztályrészül, hajtás után át is adom a szót neki, remélhetőleg "diz iz dö bigining of bjútiful frendsip".
A labdarúgás néha olyan, mint a rulett. Teljesen kiszámíthatatlan. Fene sem számított ekkora fordulatra 4-1 után, mivel egyrészt Luis Enrique érkezése óta nem jellemző a csapatra az efféle kiegyensúlyozatlanság, másfelől pedig isten tudja mikor kaptunk utoljára négy gólt kilencven perc alatt. Maga a meccs persze alakulhatott volna bárhogy. Hozhattuk volna a szokásos labdatologatással (hiányzol Xavi), pörkölhetett volna még egyet Suarez is, nyomhatott volna Messi egy mesterhármast szabadrúgásból, ahogyan jöhetett volna az orosz rulett is, ha Coke vagy Rami tökegyedül az ötösünkön állva kicsivel jobban céloz, amíg Bartra a családnak integet,... de kedden még nem ez volt megírva az égi forgatókönyvben. Kedden a sors a mi csodálatos Pedrítónkra várt.
Powered by 