totelcamp

Biztos vagyok benne, hogy a következő néhány sor nem fog osztatlan sikert aratni az olvasók között, de mivel már hetek óta kikívánkozik belőlem, ezért úgy éreztem a keddi bukfenc után talán papírra vethetem a gondolataimat. Hajtás után realitás(?).

Ha abból indulunk ki, amit Szvob. kolléga fejtegetett a hétvégi produktummal kapcsolatban, és felszorozzuk azzal, hogy Mindeneszentek-halottak napja tájék van... hát nem az jön ki, amit egy csoportrangadótól (el)várna az ember.

Mióta 2008-ban Mansour sejk átvette a Manchester Cityt, nem titkolt céljuk, hogy a Barca-filozofit átemelve a péelbe, a világ egyik legbefolyásosabb klubjává váljanak. 2008 óta három edzőt fogyasztottak el, akiknek jóformán "annyi" volt a feladatuk, hogy előmelegítsék a kispadot Guardiolának.

Épp, hogy megnyertük a berlini döntőt máris itt az újabb friss, ropogós Bajnokok Ligája sorsolás, amikor eldől, kikkel szórakozhat majd a csapat szeptember 15-től december 9-ig (a Manchester City mellett).

Égi jelet, s a foci ünnepét vártuk ettől a párosítástól; nem csak a poklok bugyraiból indulva, látványos csatajelentekkel fűszerezett mennybe menetelt, hanem egyfajta kinyilatkoztatást is, hogy az FC Barcelona újra ott áll a világ csapatainak legnagyobbjai között, s a sorsát a kezében tartva az ellenfelek ismételten rettegve suttogják majd a nevét. Megkaptuk a választ. Nem csalódtunk. Illetve, igen, egy kicsit.

Aki a kezdetek kezdete óta velünk van - és szerencsére akad néhány ilyen levakarhatatlan jómadár -, biztosan emlékszik rizla Grindhouse-ára, ami hosszú ideig a beharangozó posztok egyetemes etalonja volt - vagyis talán még mindig az. Sodró lendülete, metaforavilága, és szívünknek kedves tartalma feltette a polcra közvetlenül a Biblia illetve A fajok eredete mellé - mindenkinek ízlése szerint. Igazi kisstílű pöcsség bő négy esztendővel a poszt keletkezése, és másfél évvel Mourinho távozása után reflektálni erre az írásra - szóval most ez következik.

A fene nagy semmittevés közben legalább bloggerek a dolgozzanak már egy kicsit - na nem kell aggódni, nem erőltettük meg magunkat, csak nyúltunk egy kis jófélét (vagy legalábbis nekünk tetszik) a squawka.com-ról, az eredeti itt található. Hajtás után következik a blogalizált verzió - kevertem azért hozzá egy kis kolbászhúst -, például mert utálom a "minden mondat új bekezdés" angol újságírói szokást, meg mert fordítani rettenet unalmas. Itt-ott hozzá is fűztem néhány gondolatot (ezeket kiemeltem), de a többi rész sem követi igazán szigorúan az erdetit, egy nyelvvizsgán valószínűleg simán elbuknék vele. A forrás nem éppen friss, manchesteri kirándulásunk után kevéssel született, és nem is annyira rólunk szól, mint inkább a 4-4-2 rendszerről, speciálisan Pellegrini és Simeone munkásságáról. Tekintsétek egyfajta előhangolónak a jövő heti BL meccsre.

Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a következő néhány hét (BL, kupa, Real) alapjaiban határozza majd meg Luis Enrique és a csapat szezonját, illetve jövőjét is. Nem hálás feladat a világ egyik leggazdagabb és legmotiváltabb klubja ellen kezdeni ezt a hegymenetet, de ha a játékosok tényleg komolyan gondolták a múlt heti interjúlavinát és mindent meg akarunk nyerni, itt a tökéletes alkalom megtenni az első lépést.