OLVASTAD MÁR?
 
A futballtörténelem legsikeresebb edzőkurzusa
Elképzelhetőnek tartom, hogy a többségnek nem szükséges bemutatni Jonathan Wilsont, így különösebben nem is tornázok rajta. A fickó nagyon benne van a sűrűjében, határozottan van fogalma arról, hogy mi(ke)t beszél-ír, az alábbi poszt pedig egy tegnapi - a Guardianban...
 
Könnyed játszadozás, mosoly, meg heppi
Mivel a válságnak pillanatnyilag vége, marad időnk olyan eseményekről szót ejteni, amik gyakori beszélgetésekre - olykor vitákra - késztették/késztetik a Barça szurkolóit, lényegében már a szezon kezdete óta. Ezen belül is van egy olyan téma, ami jellemzően...
 
Kezdődik az igazi móka!
Ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy egyszer-valamikor már közöltünk egy írást, ami egy bizonyos Xoel Cardenas nevű fickó fejéből pattant ki. De mivel pontosan nem emlékszem, mikor, komolyan utánakeresni meg lusta vagyok, kénytelenek lesztek arra hagyatkozni, hogy...

A PPDA és egy meglepő felfedezés

0 komment

Valószínűleg mindenki hallott már Pep „öt – egyes szerzőknél hat - másodperces” szabályáról és azt is tudja, ez lényegében azt jelenti, hogy a csapatnak labdavesztés esetén mindent meg kellett tennie azért, hogy ezen időintervallumon belül visszaszerezze azt.

De még ha nem is akarunk taktikai varázslatokat megfogalmazni, akkor is világos, hogy a Barcelona számára – főleg abban az időszakban – a végletekig fontos volt a szervezett letámadás a csapat saját támadóharmadában is.

Az alábbi posztot vigvik találta meg és egy Colin Trainor nevű fickónak köszönhető, aki megpróbálta a statisztika nyelvére lefordítani, illetve a statisztika segítségével képivé tenni azt, hogy egy futballcsapat mennyire akar megfelelni ennek a mutatónak.

PPDA (Passes Allowed per Defensive Action)

A betűk egy bizonyos mérőszámot jelentenek, a lényege pedig az, hogy egy csapat hány passzt engedélyez az ellenfélnek a saját támadóharmadában, amíg kísérletet tesz a labda megszerzésére, vagy amíg megszerzi azt. A mérőszám képlete: a labdát birtokló csapat passzainak száma/labdaszerzési akció (szerelések + megelőző szerelések + sikertelen szerelések + elkövetett szabálytalanságok). Magyarán arról van szó, hogy ez a szám megmutatja nekünk, adott csapat mennyire akarja visszaszerezni a labdát, ha elvesztette azt támadás közben. Ha a szám alacsony, akkor határozott szándéka a labdaszerzés, ha magas, akkor inkább célja, hogy minél hamarabb visszarendeződjön a saját térfelére, és onnan folytassa a játékot.

A támadóharmad

Ahol számunkra mellékes információ, hogy éppenpont x-szel jelöli a mérőszámot, mert ez a matematikusok körében közismert mánia, lényeg, hogy a saját kaputól számítva így jelölte ki a vonalat, ami felett már támadóharmadként minősíti a pálya pontjait. (Egy személyes megjegyzés ehhez: ha ezt a bizonyos vonalat magasabbra helyeznénk, feltételezhetően sokkal durvábban kijönne a különbség Pep Barçája és a nemzetközi csúcsfoci között, tekintve, hogy ezen a vonalon a leghátsó embereink álltak, a támadók meg valahol 70-80 környékén.)



A bizonyíték, hogy működik az elképzelés

Mauricio Pochettino egyike azoknak, akikről (most már) köztudott, hogy híve a magas presszionálásnak, az alábbi grafikonból pedig kiderül, miként sikerült neki hihetetlen gyorsasággal meghonosítania az elképzelését a Southamptonban.



(A vízszintes tengely a mérkőzések számát jelzi, a függőleges pedig a posztban tárgyalt PPDA mutatót a fentebb megjelölt támadóharmadban. A két megjelölt pont közül a zöld Pochettino elődjének utolsó meccsét, a piros pont pedig Pochettino 6. meccsét jelöli.)

A Barça és egy váratlan eredmény

Azért váratlan, mert nem gondoltuk volna és ezzel lényegében le is írtam a 'váratlan' kifejezés mibenlétét. Mivel a grafikon 2010/11-es szezontól indul, láthatjuk, hogy Pep idejében lényegében közel azonos szinten áll a csapat ebben a mutatóban, a poszt végén tájékoztató jelleggel jön egy táblázat, amiből a statisztika segítségével is bizonyítást nyer, hogy nemzetközi szinten nagyon is éltünk a magasra tolt letámadás eszközével. Ugyanakkor a piros pont azt a pillanatot jelzi számunkra, amikor Tito átvette a csapat irányítását, és onnan kezdve - meglepő módon (amely megfogalmazás szintén a 'váratlan(ul)' kifejezés egy lehetséges szinonimája) - látványosan elszabadulnak az indulatok. A következő megjelölt pont pedig még ennél is érdekesebb, mert azt bizonyítja számunkra, hogy amikor Tito kényszerűségből átmenetileg távozik, ismét durván esni kezd a mutató, vagyis ismét elkezdtünk magasan presszionálni.



A szerző két lehetséges okkal magyarázza a jelenséget. Az egyik változat szerint Tito lábadozása idején újragondolta elképzeléseit és emiatt utasította az ideiglenes szakvezetést a változtatásra, a másik szerint Jordi Rourának köszönhető, hogy a csapat visszatért a korábbi játékfelfogásához. A harmadik variáció már az én személyes elképzelésem: a játékosok az erős kéz hiányában egyszerűen elkezdtek a „maguk feje után menni” és ösztönösen visszatértek ahhoz, amiben jók voltak.

A fentebb ígért összehasonlító táblázat



http://www.statsbomb.com/2014/07/defensive-metrics-measuring-the-intensity-of-a-high-press/


comments powered by Disqus

Facebook

Következő mérkőzésünk

Powered by whatsthescore.com

A bajnokság állása

Widget powered by WhatstheScore.com

Feedek